A láthatatlan anyaság
Amikor még a pocakodban van, talán megkérdezik, hogy viseled a várandósságot, aztán szülés után esetleg még érdekel valakit az is, hogy sikerül-e regenerálódni. Aztán onnantól mintha megszűnnél létezni...
A gyerek kerül középpontba: szopik-e, hízik-e, alszik-e, jó baba-e. Mekkora body-t kell neki venni, ha mennek hozzátok látogatóba, van-e már napirendje? Te pedig lassan úgy érzed, elszürkülsz: megy a verkli, az éjszakai ébredések, kelsz, etetsz, pelenkázol, nappal ugyanez, csak a háztartással kombinálva. Egyetlen társad a mobilod, amit lopva nyomkodsz néha, hogy társaságot, netán megértést találj a neten, az anyukatársak között, akik ugyanígy élik meg az anyaságot.
Talán eltűnök hirtelen
A gyes sokunknál valamiért az elszemélytelenedés, a hobbivesztés, az elhalványodás, a láthatatlanná válás időszaka: a gyermektelen és a gyermekes barátok jó része is elkopik, egy idő után már nem is próbálnak veled, veletek összejövetelt szervezni. A munkahelyedről sem nagyon igyekeznek érdeklődni felőled, maximum a könyvelő vagy a hr-es keres a papírok miatt, de lássuk be, inkább onnan is csak kiesel, már ami a körforgást, információáramlást, kollegiális viszonyokat illeti. Persze, valahol érthető: neked mindig ott lesz a kicsi, akihez alkalmazkodnod kell, vagy ha nem hozzá, ahhoz, akire bízod, míg távol lennél. Ha van ilyen egyáltalán.
Az sem ritka, hogy ha van is segítséged, valójában nem olyan, ami/aki igazi segítség az életedben. Mert az anyósod is inkább csak beszélgetni jön, nem a kicsit kivenni a kezedből, a nagypapa meg csak a Facebookon szereti az unokáit, de nem ülne kocsiba, hogy tehermentesítsen téged. Te pedig lehet, hogy csak várod a csodát, hogy valaki végre odaálljon eléd, felajánljon valamit, amitől neked jobb lesz, vagy neadjisten megkérdezze, hogy hogy vagy. Vagy felugorjon spontán hozzád egy papírpoharas kávéval és sütivel egy délelőtt, hogy dumáljatok egy jót.
Eláruljuk – tapasztalatból – nem érdemes erre várni. Nem érdemes reménykedni abban, hogy a kismamaságot hallomásból ismerő, vagy évtizedekkel ezelőtt maguk mögött hagyó rokonok és barátok (de még gyermeked apja sem!) ráéreznek spontán, neked mi hiányzik, mi az, amitől visszatalálhatnál önmagadhoz. Vagy egyáltalán feltűnik nekik, hogy a baba mellett te is ott vagy, önálló entitásként.
