A liberális nevelés megbukott?
A gyerekközpontúság valóban gyerekuralomhoz vezet? Vajon tényleg túlszeretjük a gyerekeinket? Mit jelent a gyerekközpontúság és hogyan lehet olyan családi rendszert kialakítani, ami mindenkinek a lehető legoptimálisabb?
Valóban szörnyeteggé szeretjük a gyermekeinket? Szél Dávid pszichológussal beszélgettünk.
Kevés téma van, ami ennyire messzire vinne, mint hogy hogyan neveljük, szeressük a kicsiket. Anyáink nevelési elvei már nem biztos, hogy megfelelő támpontokat adnak, a napjainkban előkerülő elméletekkel kapcsolatban pedig sok kérdés merül fel. Sőt, már maga a “nevelés” szükségessége is megkérdőjeleződik a legfrissebb kutatások szerint. De akkor mégis, mit tehet a szülő? Főleg akkor, ha a nyomtatott, illetve a közösségi médiából ömlenek rá a gyakran egymásnak ellentmondó információk.
Az egyik ilyen, gyakran felmerülő kérdés, hogy vajon lehet-e egy gyereket túlszeretni? A fejünkre nőhetnek-e emiatt és mit tehetünk azért, hogy egészséges egyensúlyi állapot legyen a családban, melyben a gyerekek “szeretettankja” kellőképpen fel van töltve, ugyanakkor a szülők sem érzik magukat pusztán kívánságokat teljesítő rabszolgáknak és programszervező-guruknak.
Az internet persze ebben a témában sem megkerülhető, hiszen ezen a platformon árad és terjed a mindenféle, sok esetben kontrollálatlan, szakértői kommentár nélkül hagyott markáns véleménynyilvánítás. Nem olyan régen az egyik vezető internetes oldal nyolc évvel ezelőtt cikkét kapta fel újra az internet hulláma és számtalan megosztás mellett, sok hümmögő bólogatást is kapott. A cikk Joseph Epstein német író és szerkesztő “kindergarchy” névre keresztelt elméletét taglalja (fontos megjegyezni, hogy nem a gyerekneveléshez bármilyen módon köthető szakember jegyezte le a sorokat és tett kategorikus kijelentéseket a gyerekneveléssel kapcsolatban). Elmélete szerint gyermekeinket egyszerűen szörnyeteggé szeretjük az újfajta nevelési szokások, trendek égisze alatt.
A szülői létforma egyik alapkérdése mindenképpen az, hogy hogyan lehet jól szeretni? Ha ezekkel a fogalmakkal és mechanizmusokkal egy kicsit jobban tisztába szeretnénk jönni, akkor nem kerülhetjük meg azt a feladatot, hogy pár alapfogalmat tisztázzunk. Csak akkor tudunk jól működő rendszereket felállítani a családban, ha tisztában vagyunk azzal, nekünk mit jelentenek az egyes szavak, kategóriák, fogalmak, melyek a kisgyerekes családok életét meghatározzák.
A fogalomtisztázáshoz Szél Dávid tanácsadó szakpszichológust hívtuk segítségül, a népszerű Apapara blog és a blog címével megegyező könyv szerzőjét.
“Véleményem szerint a gyerekkort mindig az adott korszakon belül az adott kultúra hozza létre” – kezdi a szakértő. “Ez tehát azt jelenti, hogy térben és időben kell először körbenézni, s csak utána nekiállni az egyes kérdésekkel foglalkozni. Az, amit mi gyerekkornak hívunk, az utóbbi 50, de még az elmúlt 10 évben is nagyon sokat változott. Ma a szülő-gyerek kapcsolatot egyfajta kölcsönös interakciókon alapuló hierarchikus viszonynak tartjuk, ahol mindenkinek jogai és kötelezettségei vannak.”
Internet, a nagy megmondó
A világhálón újra és újra hódító útjukra indulnak egyes cikkek, melyek azt taglalják, hogy a napjainkban jellemzően jelen lévő, sokszor hivatkozott családi berendezkedések hibásak, sőt károsak. A kezdő szülők könnyen eshetnek kétségbe, hogy vajon amit eddig gondoltak gyerekeikkel való viszonyról, ahogy eddig élték a mindennapokat, az mivé formálhatja a család legkisebb tagjait. Az egyik ilyen, többször feszegetett kérdés a gyermekközpontú nevelés hatásai. Az elmélet érdekes, csak egy nehézség van, a “gyermekközpontú nevelés” nem olyan definíció, mint az anyagmegmaradásé, családonként más-más megvalósulási formája lehet:
“Szerintem senki tudja pontosan, hogy mit jelent gyermekközpontúan nevelni, talán nincs is pontos definíciója, minden család, akinek ez fontos, maga tölti fel tartalommal. Így aztán hatalmas eltérések lehetnek abban, hogy ki mit ért a fogalom alatt, ami talán mégis közös lehet, az az, hogy a gyerekek igényeire próbálnak a gyermekközpontú szülők odafigyelni.”
A bejegyzés itt folytatódik.
