Ha szereted, és megteszed, amit telik tőled, már jó lesz
Akinek van gyereke, az tudja, hogy az anyaság buktatókkal és akadályokkal teli utazás. A legtöbb anya életét, ha filmre vennénk, össze tudnánk vágni hosszabb-rövidebb kisfilmeket, melyek csak a fenti példás anya-viselkedéseket mutatják. De ki kellene venni belőle azokat a részeket, amikor anyának elege van, amikor nagyon dühös, nincs ereje kivasalni a kisruhát, elhessegeti a gyerekét, türelmetlen, torkig van az élettel és amikor olyat mond, amit jól megbán később. Hálistennek erről az árnyékos oldalról is egyre többet beszélünk, és már meg lehet úszni a folyamatos bűntudatot amiatt, hogy minden anya tökéletes, kivéve én. Ha a gyereked, mire felnő, azt érzi, hogy szeretted, és mindent megtettél, ami tőled telt, akkor elégedettek lehettek.
És akik nem képesek szeretni a gyereküket
De ez az anyai szeretet sem evidencia. Sajnos nem kapcsol be azon nyomban, ahogy felpillant a kisbabád a kinti, furcsa és zajos világra. Sok anyának elég megpillantani a ráncos kis arcot, hogy létrejöjjön a mindent felülíró szeretet, soknak pedig idő kell hozzá. És sok olyan anya van, akik minden hormonhatás és társadalmi elvárás ellenére, saját traumáik és sérülésük miatt nem lesznek képesek szeretetet érezni a gyerekük iránt. Róluk, és az ő gyerekeikről is kell beszélnünk.
