A narcisztikus anyák nem képesek szeretni a gyerekeiket

Álomképünk az anyaságról legkésőbb akkor szertefoszlik, ahogy megszületik az első gyerekünk. Persze, csodálatos dolog anyának lenni, de nem csak móka és kacagás. Sokan vannak köztünk, akik viszont egészen csecsemőkoruktól kezdve egy másfajta, fájó anya-képpel rendelkeznek. A narcisztikus anyák gyerekei sosem élhették meg, milyen az anyai óvó szeretet, és ebből nehéz meggyógyulni. De nem lehetetlen.

anya
2018. június 28. Dívány

Ha szereted, és megteszed, amit telik tőled, már jó lesz

Akinek van gyereke, az tudja, hogy az anyaság buktatókkal és akadályokkal teli utazás. A legtöbb anya életét, ha filmre vennénk, össze tudnánk vágni hosszabb-rövidebb kisfilmeket, melyek csak a fenti példás anya-viselkedéseket mutatják. De ki kellene venni belőle azokat a részeket, amikor anyának elege van, amikor nagyon dühös, nincs ereje kivasalni a kisruhát, elhessegeti a gyerekét, türelmetlen, torkig van az élettel és amikor olyat mond, amit jól megbán később. Hálistennek erről az árnyékos oldalról is egyre többet beszélünk, és már meg lehet úszni a folyamatos bűntudatot amiatt, hogy minden anya tökéletes, kivéve én. Ha a gyereked, mire felnő, azt érzi, hogy szeretted, és mindent megtettél, ami tőled telt, akkor elégedettek lehettek.

És akik nem képesek szeretni a gyereküket

De ez az anyai szeretet sem evidencia. Sajnos nem kapcsol be azon nyomban, ahogy felpillant a kisbabád a kinti, furcsa és zajos világra. Sok anyának elég megpillantani a ráncos kis arcot, hogy létrejöjjön a mindent felülíró szeretet, soknak pedig idő kell hozzá. És sok olyan anya van, akik minden hormonhatás és társadalmi elvárás ellenére, saját traumáik és sérülésük miatt nem lesznek képesek szeretetet érezni a gyerekük iránt. Róluk, és az ő gyerekeikről is kell beszélnünk.

A cikk itt folytatódik.