A terhes anyát fogdosni kötelező

A terhesség nyilvánvalóvá válásával a nő teste mintha köztulajdonba menne át. Mindenki faggatja, van-e hányingere, tud-e aludni, fogdossák a hasát, nézegetik, mustrálgatják szüntelen. Később ugyanilyen természetességgel érdeklődnek, tud-e szoptatni, hányszor és hogyan, bár a mellét általában legalább nem fogdossák meg. Pedig sokan vannak, akik számára ez nagyon nem oké.

Attól kezdve, hogy egy nő bejelenti, gyermeket vár, sokkal több érdeklődő kérdést kap a testével, fizikai hogylétével kapcsolatban. Émelyeg-e, kíván-e bizonyos ételeket, tud-e aludni. A baba világrajövetele után pedig a szülés a téma, részben azért, mert a még nem szült nők szeretnének információhoz jutni, hogy ők mire számítsanak, részben csak a csevegés kedvéért. Az, hogy van-e tej, és szopik-e a baba, szinte mindennapi kérdés, gyakran egészen távoli ismerősök is érdeklődnek erről, hiszen úgy gondolják, nem az anya testére vonatkozik a kíváncsiságuk, hanem a baba kielégítő fejlődésére.

Ezekkel a kérdésekkel nincs is semmi probléma, ha a nő is szívesen mesél. Ha ő is úgy éli meg, hogy teljes érdeklődését betöltik a várandósságot kísérő testi-lelki változások, örül, ha kap terepet, hogy erről beszélhessen. A szülésről is lehet igénye mesélni, hiszen érzelmileg akár jó, akár rossz élmény volt, mindenképpen drámai, meglehetősen intenzív tapasztalat, aminek a feldolgozásában sokat segít, ha újra és újra elmondhatja. Van tehát előnye az érdeklődésnek, és azt is megélheti általa az anya, hogy nincs egyedül az őt foglalkoztató kérdésekkel. Ám nem mindenki örül a környezet megváltozott viszonyulásának. Ennek különösen az a kényes része, ami a testre vonatkozik.

Mégis kinek a teste?

Érdekesen változik meg a külvilág női testhez való viszonya a várandóssággal, szüléssel, és probléma akkor adódik, ha nincs szinkronban a nő és a környezet értékítélete arról, mik az intim szféra határai.

Az anyai testhez való sajátos viszonyulásra az egyik legszembetűnőbb példa, mikor kevésbé közeli ismerősök meg akarják simogatni a kismama kerekedő pocakját. Ez korábban nyilván fel sem merült volna senkiben. Ám sokan nemcsak az ilyen egyértelmű közeledést viselik nehezen, hanem általánosságban, a testükre irányuló nagyobb figyelmet.