Antalfai Márta: a népmese az életben való eligazodást segíti
A népmeséket évszázadok kollektív tudata csiszolta, a mesélők mindig belehelyezték a történetbe a felgyülemlett tapasztalatokat – mondja Antalfai Márta pszichológus, meseterapeuta, a Lelki Egészségvédő Alapítvány elnöke, A női lélek útja mondákban és mesékben című kötet szerzője.
A népmeséket évszázadok kollektív tudata csiszolta, a mesélők mindig belehelyezték a történetbe a felgyülemlett tapasztalatokat – mondja Antalfai Márta pszichológus, meseterapeuta, a Lelki Egészségvédő Alapítvány elnöke, A női lélek útja mondákban és mesékben című kötet szerzője.
A mese a mai köztudat szerint a gyerekeknek szóló szórakoztató történet.
Mi, meseterapeuták viszont az ellenkezőjét állítjuk. A népmeséket a felnőttek találták ki, felnőttek mesélték felnőtteknek, a felnőttek világában működött: a mesékben rejlő szimbolikus történetek tanácsot adtak az ember saját életéhez. A felvilágosodásnak köszönhetően aztán a mese kiszorult a felnőttek világából és átkerült a gyerekek világába, ami egyenes következménye volt a ráció, az ész túlhangsúlyozásának. A meséknek viszont van egy olyan tulajdonsága, hogy az egész személyiséget érintik, nem csak a rációt, mivel bennük sűrűsödik az egész élet. A mesébe foglalt áttételes üzeneteket pedig sokkal nehezebb a rációval megközelíteni. A gyermekek viszont még benne élnek abban a teljességben, amiben nincs túlhangsúlyozva az ész, még hozzáférnek azokhoz a kincsekhez, amelyek a személyiség mélyén rejlenek. Ezért tudnak annyira rezonálni a mesékre.
Honnan származnak, miért léteznek a népmesék?
A mese egyidős az emberiséggel. Egy ókori egyiptomi mese alapcselekménye azonos, vagy nagyon hasonló egy 15-16. századból származó, ill. még későbbi mesééhez. Vannak olyan alapstruktúrák a mesékben, amelyek minden kultúrában megtalálhatóak. Az alaptörténetre pedig népszokásonként és koronként mindig más és más ruha kerül. De még a ma népszerű fantasztikus történetekben, számítógépes játékokban is megtalálhatjuk ugyanazokat a szereplőket mint a népmesékben: sárkányokat, óriásokat, küklopszokat, fantasztikus és mitikus lényeket. A mesék nagyon egyszerűen az ember fantáziájából erednek, a kiapadhatatlan lelki forrásból.
Akkor a mai egyszerzős mesékből, beleértve a fantasy regényeket is, ugyanúgy lehet épülni, mint a népmesékből?
A népmeséket évszázadok kollektív tudata csiszolta, a mesélők mindig belehelyezték a történetbe a felgyülemlett tapasztalatokat. Az az alaphelyzet viszont, hogy a jó megpróbálja legyőzni a rosszat, megvan a modern mesékben és fantasztikus filmekben is. Ugyanakkor az üzenetük sokkal sivárabb, mert ezen kívül mást nem mondanak. A mese mindig azzal kezdődik, az az alaphelyzete, hogy krízis van, megbomlott az összhang, hiányállapot lép fel – például meghal az öreg király, vagy a felserdült, ifjúvá érett gyermekeket a szülők már nem tudják eltartani, így elindulnak pogácsával a tarisznyájukban szerencsét próbálni, hogy megélhetést, majd párt találjanak maguknak. A legtöbb mese arról szól, hogy a főszereplői a próbatételek, és megküzdés során megtanulnak alkalmazkodni a külvilághoz. Például a Jancsi és Juliska típusú mesékben az erdőbe kitett, vagy oda induló gyermekek szimbolizálhatják azt a helyzetet, amikor a gyerek óvodába, iskolába megy. A mai meseszerű fantasztikus történetek viszont nem ütköznek a valósággal, nem készítenek fel az életre, akár egy ismeretlen bolygón is játszódhatnának. A népmesék próbatételei az emberi természet örök érvényű törvényszerűségeire és az ezekből adódó életfeladatokra hívják fel a figyelmet. Minden korban, bár mindig más és más okok miatt, de küzdelmes dolog például munkát találni. Vagy nagyon szépen bemutatják a mesék a maguk szimbolikus módján, hogy miként lehet párt találni, milyen útvesztőket, próbákat kell kiállni a fiataloknak ahhoz, hogy éretté váljanak a házasságra. Hivatás- és pártalálás, az élet nehézségeivel való megküzdés – ezekre adnak útmutatást a népmesék. A mai fantasztikus történetek pedig inkább csak az izgalmat tartják fönn.
Hogyan egyeznek a valósággal a népmesék csodás elemei?
A sárkánnyal, óriással vagy boszorkánnyal való megküzdés gyakori fordulata a meséknek. Ezek a mesebeli lények, mint szimbólumok az élethelyzetekkel mutatnak analógiát. A férfihősök erősebbek, bátrabbak, jobbak lesznek az akadályt, nem egyszer veszélyt jelentő mesebeli lényekkel való megküzdés által. Egy-egy próbatétel előtt elhangzik, hogy „egy életem, egy halálom, megpróbálom”, ami mutatja az elhatározást, az energiák egy célra történő összpontosítását, majd kreatív úton történő felszabadítását. Másrészt a sárkány szimbolizálhatja a még formátlan belső energiákat, illetve azon erőket, indulatokat, megfoghatatlan félelmeket, amelyekkel úgyszintén meg kell küzdeni. Előfordul, hogy úgy reagálunk valamire, mint egy sárkány, pedig alkotó módon is felhasználhatnánk az energiáinkat. A sárkány legyőzése szimbóluma lehet az önuralomnak.
A ma embere ritkán von le ilyen személyes következtetéseket a népmesékből. A régiek számára hogyhogy mindez ennyire egyértelmű volt?
Bizonyára nem tudatos szinten fogalmazták meg a régiek a mesék üzenetét. Magával ragadta őket a történet. De ha ma egy meseterápiás csoportban, félhomályban, gyertyafény mellett mesélek, vagy felolvasok egy mesét, akkor most is pillanatok alatt beleélik magukat a jelenlévők. Ezek a történetek megindítanak bennünket, mintha bennünk születnének, lelkünkből áradnának, így könnyen beléjük tudunk helyezkedni. A népmesék végén megoldódik a krízis, a megküzdést siker koronázza, ami energiát mozgósít a hallgatókban. Emellett a mesék képpé és történetté transzformálják a nyers ösztönerőket, az indulatokat, a vágyakat, a sokszor megmagyarázhatatlan érzéseinket. A mese kanalizál: belesodorja a hallgatót-olvasót a krízisbe, feszültségbe, majd végigviszi ezen a feszültségen a feloldódásig, amely már egy magasabb szinten következik be.
Akkor a népmese volt a régi ember pszichológusa?
Igen, a mese sokat segített az életproblémák kezelésében. Hasonló célt szolgál a színház, vagy valamely művészi alkotás is, csak a népmese egyetemesebb. A népmese mindenkinek szól, mivel olyan alapvető problémákat érint, melyekkel mindannyian találkozunk az életünk folyamán. Míg a műmesék legtöbbször specifikus problémákat állítanak a középpontba.
