Anyáink ki nem mondott elvárásai ágyaznak meg a szorongásunknak
Nem csak attól szorong a gyerek, ha túl sokat várunk tőle, attól is, ha kiszámíthatatlan, mit kérünk rajta számon. Néha azért nem vallja be a szülő, hogy mit vár, mert kínos okból, például hiúságból fontos neki az adott dolog.
Anyuka és másodikos lánya ballagtak hazafelé. A kislány jókedvében volt, és el is mesélte az okát. Ma az egyik osztálytársa apja behozott egy nagy zacskó gumicukrot. Abban egyeztek meg a tanító nénivel, hogy mivel épp dolgozatkiosztáson volt a sor, mindenki annyi szem gumicukrot kap, ahányas a dolgozata lett. „És a tied hányas lett?” kérdezte az anyuka. „Négyes” felelte a lány, és arra gondolt, milyen jó volt négy szem gumicukrot kapni. Ám egy csapásra szertefoszlott az öröme, mikor látta, anyja nem ujjong vele, nem is nagyon érdeklik a gumicukrok, hanem tesz egy elégedetlenkedő megjegyzést arra, hogy nahát, egy négyesért jutalom jár? Még valami halvány utalás is elhangzott, hogy inkább büntetés járna jogosan, ha már valami.
Ez régi, bagatell történet, valószínű, hogy az anya már nem emlékszik, csak a gyerek. És talán benne is főleg azért maradt meg, mert sosem került otthon kimondásra, hogy „lányom, a legfontosabbak a jegyek, csak ötöst hozhatsz haza!”. Sőt, éppen az ellenkezője hangzott néha el, hogy az egyéniség, az eredeti gondolatok a fontosak, hogy nem minden az osztályzatról szól.
Ahogy a példákból kiderül, semmi brutális nem történt ebben a családban, semmi durva fenyítés. A gyerekben az évek során mégis tekintélyes méretű szorongás gyűlt össze, és felnőttként azt vette észre, mintha mindig félne attól, ha meg is tett mindent az eredményért, bármikor kiderülhet, hogy az nem elég, hogy valaki lustának tartja, hogy mást várnak el, mint amire ő fókuszált. És persze alaposan megviselte minden olyan esemény, ami kicsit is rezonált erre: mikor például valamilyen munkahelyi prezentációra a leghalványabb kritikus megjegyzést kapta. Görcsbe rándult a gyomra, még ha nem is volt kemény a kritika.
Nemcsak azzal okozhatunk bajt, ha túl keveset vagy túl sokat várunk a gyerektől. Ha vannak ugyan elvárások, de ezeket nem fogalmazzák meg a szülők, esetleg szavakban elhangzik valami, ám az aktuális, zsigeri reakciók ellentmondanak ennek, azzal alaposan összezavarjuk a gyereket.
