Az első pofára esés – légy ott!

Minden szülő átélte már életében a reménytelen szerelem és a szakítás fájdalmát, de azt kevesen tudják, hogyan segíthetnek kamaszodó gyermeküknek, ha hasonló cipőben jár…

A szerelem és az elválás megismerése a felnőtté válás természetes velejárója, de sajnos gyakran előfordul, hogy a kiskamasz egyedül marad összetört szívével. A szülők nem veszik észre, vagy azt hiszik, hogy nem tudják orvosolni a bajt, ezért a gyermek egyedül, magában szenved így az elválás folyamata is hosszú és nehézkes. Vagy ami még rosszabb, társaikra hagyatkoznak a probléma kezelésében, akik sokszor nem a megfelelő útra terelgetik csemetéinket a válaszokkal. Az eHow.com tippjei, hogyan tudsz mellette lenni, amikor a legnagyobb szüksége van rád!

Ismerd fel a szakaszokat!

Ha felismered, min megy át a gyereked, az segíthet abban, hogy minden életkorban megfelelően reagálj a problémára. Az első szerelmi csalódás gyakorlatilag bármikor megtörténhet az óvodától a középiskoláig.

A tipikus fázisok a következők:

Az első az idealizálás időszaka, mikor a gyerek világa csak a szeretett személyről szól, így minden más mellékes, ha „Ő” elsétál mellette.

A második fázis nagyon magas stresszfaktort hordoz, ilyenkor a fiatal megpróbál közel kerülni szeretete tárgyához. Sokan el sem jutnak idáig, félve az elutasítástól. A döntésig vezető út során hullámzó kedélyállapotot, különös érzékenységet tapasztalhatunk.

A harmadik szakasz meghatározza a gyerek bimbózó kapcsolatát. Megpróbálja magát elfogadtatni, miközben nagyon kényelmetlenül érzi magát a bőrében. Ebben az esetben két dolog történhet: visszautasítás és elfogadás, utóbbiból bontakozik ki maga a kapcsolat.

A harmadik fázisban a kapcsolat véget ér, ami mindenképpen összetört szívet eredményez. Ebben az időszakban a düh és a fájdalom uralkodik el a kamaszon, és a fiatal azt érzi, hogy idealizált szerelme nem az, akinek mutatta magát. Vannak olyan fiatalok, akik könnyedén továbblendülnek ezen az időszakon, megint mások hónapokig őrlődnek a veszteség miatt.

A méhecskék és a virágok…

Sok szülő úgy beszél először gyerekével a szexről, hogy amikor elérkezettnek látja az időt, leül vele és elkezdi az egészet az elejéről. De az igazság az, hogy nincs biztos recept, nincs konkrét életkor, amikor ez szükségessé válik. A gyerek igényeire kell hagyatkozni és mindig csak arra válaszolni, amit kérdez. Azt is megérdeklődhetjük, mit szeretne még tudni, de bánjunk óvatosan a túl sok, megterhelő információval. Ha ugyanis kényelmetlenné válik számára a beszélgetés, legközelebb nem hozzánk fog fordulni. Próbáljuk meg nem tabuként kezelni a témát és egy nagy beszélgetés helyett inkább többször visszatérni rá. A gyerekek meglepően gyakorlatiasak ebben a kérdésben, a szülő ettől idegessé válhat.

Beszélgessetek!

A szerelem a gyerek életében fordulópontot jelent. Megtanul döntéseket hozni és kezelni az érzelmi zűrzavart. Fontos, hogy emlékezzünk rá, mi hogyan éreztük magunkat az ő helyében, hiszen a hormonális változások következtében a tinédzserek agya sokkal impulzívabb és inkább az érzelmekre, mint a racionalitásra hallgat. Ez egy izgalmas, szenvedélyteli, de ugyanakkor nagyon zavaros helyzet, amit a szülő legkevésbé sem akar fokozni.

Ezért nehéz megtalálni azokat a szavakat, amelyek megnyugtatják és megerősítik a gyerekünket. A legjobb, ha biztosítjuk abban, hogy megbízunk az értékítéletében. Esetleg meg is erősíthetjük olyan módon, hogy valami kedveset mondunk a választottjáról. Például: már értem mi tetszik benne, tényleg nagyon szimpatikus. Próbáljuk megfejteni, miért vonzó számára az illető, beszélgessünk a kialakult helyzetről, hogy megtudjuk, hol tart a gyerek a folyamatban. Biztosítsuk gyermekünket, hogy ez egy normális folyamat, amely természetes velejárója a felnőtté válásnak. Fontos, hogy ne mondjunk semmi olyat, amivel azt éreztetnénk vele, hogy bármiért szégyellnie kell magát vagy hogy ez nem egy nagy dolog! Az érzéseit nem kicsinyelhetjük le semmiképpen, de azt kifejezhetjük, ha úgy gondoljuk, hogy még túl fiatal ahhoz például, hogy felnőtt kíséret nélkül menjen „randevúzni”. Ne mondjunk olyat, hogy „holnapra elmúlik”, mert fontos hogy tudja, átérezzük a vívódását.

Mire jók a korlátok?

A korlátok és szabályok minden családi értékhez hozzátartoznak, de meg kell tanítani rá a gyerekeket és megértetni velük, miért állítottuk fel őket. Ahhoz, hogy a kiskamasszal mindig a korának megfelelő dolgok történjenek, fontos a nyitott párbeszéd.

A szülőnek nem csak jogában áll korlátokat felállítani, de az ő felelőssége azok betartása. Erre azért is van szükség, hogy elkerüljük azokat a helyzeteket, amelyekben a gyerekkel valami olyan dolog történik, amihez még túl fiatal. Jó, ha ismerjük a kiskamasz barátait, szerelmét és azt is kikötjük, hogy csak felnőtt felügyelet mellett találkozhatnak. Ők nem gondolkodnak előre, ezt nekünk kell megtennünk. Néha a rosszfiú szerepét is fel kell vállalnunk, hogy megóvjuk őt – nem csak a veszélyektől – de az esetleges kellemetlen szituációktól is.

Természetesen a határokat a gyerek testi-lelki érettsége alakítja, ezért arra is ügyelni kell, hogy jól jelöltük-e őket ki. És azt se feledjük, hogy azt nem befolyásolhatjuk, hogy a kiskamasz napjában hányszor gondol a szerelmére, de azt megakadályozhatjuk, hogy napjában 3000 üzenetet küldjön neki.

Ha tudjuk mit tesz, akkor segíthetünk neki elboldogulni az érzéseivel. Ha elmondjuk neki, miért van szükség a szabályokra, nem rekesztjük ki a családból és az egész folyamattal kapcsolatos döntéshozásból. Noha sokmindent tehetünk gyermekünk érdekében, a szívét sokszor mégsem tudjuk megóvni. A túlzott rajongást leállíthatjuk, de a szív sebei hozzátartoznak a felnőtté válás folyamatához.