„Az ott milyen kutyus?” – Mit mondj a gyermekednek a fogyatékossággal élőkről 2. rész
A fogyatékkal élőkkel kapcsolatos cikksorozatunk előző részéből kiderült, amit bizonyára már szülőként te is tapasztaltál, hogy a gyermekek leplezetlen és őszinte érdeklődést mutatnak a másság, a különbözőség, a szokatlan viselkedés vagy külső iránt. Ugyanígy nagy érdeklődéssel fordulnak az állatok, fokozottan a kutyák felé. A munkakutyák fegyelmezettsége, figyelme, nyugalma gyakran még a felnőtteket is ámulatba ejti, többségünk el se tudja képzelni, mi mindenre képes egy ilyen hűséges lény.
Egyre gyakrabban találkozhatunk ún. segítőkutyákkal nem csak a tévé vagy a számítógép képernyőjén, hanem az utcán, óvodában vagy iskolában, egy étteremben vagy akár egy plázában is. Magyarországon jelenleg kb. 540 segítőkutya dolgozik, akiket feladataik alapján hat fő csoportba sorolhatunk: vakvezető, hallássérült-segítő, mozgássérült-segítő, rohamjelző, terápiás, személyi-segítő. (Ez utóbbi csoportba tartoznak például az autizmussal élő embereket segítő kutyák.)
A segítőkutyákat könnyű felismerni a feltűnő színű, általában piros vagy zöld hámjukról, illetve a jelvényről, ami az őket kiképző intézményt és a kutyák feladatát is jelöli. A gyerekek általában kíváncsisággal vegyes félelemmel tekintenek ezekre a többnyire nagytestű állatokra, akik méretük ellenére rendkívül fegyelmezettek és barátságosak. Az ő munkájukról jellemzően a felnőttek is keveset tudnak, olykor nehéz tehát a gyermekeinknek elmagyarázni, „milyen kutyus is ez”.
A segítőkutyák közül a vakvezetők a legismertebbek. Vakvezető kutyák képzése Magyarországon a 70-es évek vége óta folyik a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége keretein belül. Jelenleg összesen három szervezet képez hazánkban vakvezető kutyákat, akik jellemzően golden vagy labrador retriever fajtájúak. A vak emberek egy részének a kutya nagyon nagy segítség, aki szinte szó szerint gazdája szeme. De vajon miben is segítenek ezek a kutyák? Jelzik, hogy zöld a lámpa? Tudják az utat otthonról a munkába vagy az iskolába? Elvezetik gazdájukat a megadott címre? Nos, nem. Egyrészt a kutyák nem látnak színeket, másrészt nincs a fejükben GPS, harmadrészt nem taxiként állnak a látássérült emberek szolgálatában.
A vakvezető kutya legfőbb munkája, hogy a gazdája számára jelzi a közlekedés során eléjük kerülő akadályokat, esetleges veszélyforrásokat, például útpatkát, lépcsőt, vagy éppen kikerüli azokat, például egy kukát, járdán parkoló autót vagy villanyoszlopot. A vakvezető kutya vezeti gazdáját, aki egyszerű és következetes parancsszavakkal irányítja, mint például jobbra, balra, tovább előre, ajtót keress, lépcsőhöz, zebrához, stb. Bár ezek a kutyák természetesen nagyon intelligensek és időnként, ha veszélyt észlelnek, nem is hajtják végre a kapott parancsot, az Úticéllal és útvonallal kapcsolatos tudás mégis a gazdánál van, a kutya pedig végrehajtja az utasításokat és vigyáz gazdája testi épségére.
Egyre gyakrabban láthatunk kerekesszékkel közlekedő embereket is segítőkutya társaságában. De vajon miben segít nekik egy kiképzett kutya? Ugye, nem is gondolnád, milyen sokféle dologban szorul segítségre még az a kerekesszékes személy is, aki az utcán közlekedve, egy hivatalban a pult mögött ülve vagy egy parasport versenyen szerepelve annyira önállónak tűnik? A mozgássérült embereket segítő kutyák számos olyan apró feladat megoldásánál nyújtanak gazdájuknak nélkülözhetetlen segítséget, amik a mi mindennapjainknak természetes, gyakran figyelemre sem méltatott részei. Ilyen apró, ám sok mozgássérült ember számára szinte megoldhatatlan feladat lehet egy leesett apró tárgy felvétele, egy polcról egy tárgy megszerzése, amit nem tud megközelíteni vagy nem ér el, egy ruhadarab fel- vagy levétele, a villany le- vagy felkapcsolása, netán segítség hívása, ha gazdája kiesett a kerekesszékből és nem tud visszaülni. Az ő speciálisan képzett segítőkutyáik mindezekre a problémákra megoldást nyújtanak, természetesen gazdájuk mozgásállapotától függően.
De kik azok a segítőkutyák, akik egy első látásra épnek tűnő embert kísérnek mindenhová? A fogyatékosságok egy jelentős része első ránézésre nem észlelhető, a sérültség gyakran csak a kommunikáció vagy hosszabb együtt eltöltött idő során válik nyilvánvalóvá. A segítőkutyák ma már a hallássérült, az autizmussal élő, magatartási vagy tanulási zavarral küzdő és több krónikus beteg embernek is nyújtanak segítséget, nem is beszélve a terápiás kutyákról, akik számos testi betegség és ahhoz társuló lelki sérülés esetén támogatják az érintetteket. A hallássérült-segítő kutyák jelzik például, ha valaki gazdájukat messzebbről nevén szólítja, ha szól az ébresztőóra vagy a csengő, netán a tűzriasztó, cseng a telefon, felsír a baba vagy leesik egy tárgy, amit a siket vagy nagyothalló gazdi nem vesz észre.
Az autizmussal élő gyerekeket segítő kutyák elsősorban abban támogatják kis gazdájukat, hogy könnyebben teremtsenek kapcsolatot embertársaikkal. Ezek az emberek gyakran nem szívesen kerülnek kontaktusba másokkal, maguktól nem kezdeményeznek beszélgetést vagy közös játékot. Ha viszont jelen van egy jól szocializált segítőkutya, az rögtön megkönnyíti a párbeszéd elindulását, segít kapcsolatba kerülni, megnyílni az emberek felé.
A segítőkutyákkal kapcsolatban nem árt tudni, hogy levizsgázott munkakutyaként, saját sorszámozott igazolványuk birtokában szinte bárhova bemehetnek, például bevásárlóközpontba, egészségügyi intézménybe, iskolába vagy óvodába, de akár még egy étterembe vagy szállodába is, a tömegközlekedési járműveken pedig ingyen utaznak és nem kell szájkosarat viselniük. A segítőkutyák nagyon barátságosak, szelídek és fegyelmezettek, ezért senkinek nem kell attól tartania, hogy harapnának vagy rátámadnának valakire.
A segítőkutya akkor dolgozik, amikor rajta van a hám, egyébként ugyanolyan kutyaként viselkedik, mint az összes többi: szeret játszani, szaladgálni, házat őriz, macskát kerget vagy éppen beleveti magát a legközelebbi tóba. Éppen ezért minden esetben ügyelj arra, hogy ha gyermeked meg szeretne simogatni egy segítőkutyát, azt kizárólag a gazdi engedélyével tegye, nehogy megzavarja a kutyát munka közben! Kérdezni természetesen nem szégyen, a legtöbb segítőkutya gazdája szívesen mesél a kutya munkájáról és a tőle kapott segítségről. Egy dolgot viszont soha ne tegyetek: ne kínáljatok ételt egy segítőkutyának, még jutalomfalatot se, mivel az etetés és az egészséges táplálás a gazda feladata és felelőssége!
A segítőkutyák munkájáról többet is elmesélhetsz gyermekednek a Kuku és barátai – Ismerjük meg közösen a segítőkutyák világát című mesekönyvből. A 2015-ben megjelent könyvet egy hallássérült hölgy, Loványi Eszter, a NEO Magyar Segítőkutya Közhasznú Egyesület önkéntese írta, akit mindennapjaiban hallássérült-segítő kutya támogat. A mesekönyv a különféle fogyatékossággal élő személyeket segítő kutyák és gazdáik mindennapjait mutatja be igazi szereplők és igaz történetek ihletésével. A mesekönyv valószínűleg nem csak a gyerekek, hanem az egész család számára tartalmas kikapcsolódást ígér. További információk ITT találhatóak a könyvről.
(A szerző látássérült. A sorozat első része ITT olvasható.)