Azonnal kérj bocsánatot!

Neked is ez a mondat visszhangzik gyerekkorodból? Esetleg te is így mordulsz a gyerekre, ha rossz fát tett a tűzre? Minek tekintsük a bocsánatkérést: hatékony kommunikációnak vagy álszent szövegnek, amivel kimosakodhatunk a bajból?

A hároméves Peti kirángatja az öccse kezéből a lapátot, a kicsi elesik, és hangos sírásba kezd. A fiúk apja ráförmed Petire: Azonnal menj oda, és kérj bocsánatot! Peti nem érti a helyzetet, zavartan álldogál, és motyog valamit.

A hetedikes Viki késve érkezik haza. Amikor felelősségre vonják a késés miatt, pimaszul válaszol. Anyukája dühösen rászól: “Velem így ne beszélj, azonnal kérj bocsánatot!” Viki visszakiabál: “Bocsánatot kérek!” Majd beviharzik a szobájába.

Ádám a munkahelyén ügyetlenül lép ki a liftből, és egy kolléganője kezéből kisodorja a dossziékat, melyek tartalma szétterül a padlón. “Ne haragudj, sajnálom!” – mondja, miközben segít felszedegetni a papírokat.

Kerti sütögetésen együtt a nagy család. Mindenki nevetgél, belemelegednek a beszélgetésbe. Vera olyan történetbe kezd, amelyet tízéves lánya bizalmasan mesélt el neki. Amikor a kislány meghallja, könnyes szemmel bevonul a szobájába. Másnap Vera bocsánatot kér tőle: “Ne haragudj, sajnálom, hogy kicsúszott a számon. Nem tartozott volna rájuk…”

Mind a négy történet a bocsánatkérésről szól. Vajon melyik ért célba, melyik volt hatásos?