Babatabuk – hogy merj változtatni!

Tudod, hányféleképpen lehet babázni? Utazzuk körbe együtt a világot, és megdől egy csomó tévhit! Egyvalamiben hasonlít minden nép: a legjobbat akarja a babának.

Ma divat a régiekre vagy a “természeti népekre” mutogatni: csináld úgy, az volt a természetes! Ennél azért szerencsére színesebb a világ. Nem kell mindent átvennünk tőlük, senki sem gondolja, hogy bele kéne köpni a köldökcsonkba, ahogy a magyar bábák kétszáz éve tették, nem követnivaló a női körülmetélés sem, pedig ma is elterjedt Afrikában. Az izlandiakról pedig kiderült, hogy a középkorban hajszál híján eltűntek a föld színéről, mert károsnak tartották az anyatejet… Ám vannak olyan szokások is, amelyeket megismerve megnyugodhatnunk: ha nem ragaszkodunk az elvárásokhoz, ha mi kicsit másképp csináljuk, úgy is lehet jó.

Éjjel aludni kell!

Alig várod, hogy a gyerek ágyba kerüljön, hiszen az éjfél előtti alvás a legpihentetőbb! Attól tartunk, ez csak a fáradt szülők egyik sokat hangoztatott érve. A mediterrán országokban a hőség miatt a kora délutáni szieszta gyereknek, felnőttnek kihagyhatatlan. Az álmos délutánt aztán felváltja a mozgalmas este. Hogy is lehetne ágyba parancsolni a gyerekeket, amikor végre kissé lehűl a levegő, és visszatér mindenki életkedve? Az éjszaka átalvása sem egyértelmű követelmény mindenütt. A Kalaháriban élő !kungoknál, ha valaki felébred a tűz körül pihenők közül, azonnal megoszthatja gondolatait a többiekkel, nem gond, ha fölébred kicsi és nagy. A dél-amerikai acsé anyák pedig a baba egyéves koráig ülve alszanak, ölükben a csecsemővel, hogy bármikor rendelkezésére állhassanak, ez számukra természetes, nem tekintik alvászavarnak, ha sokszor ébred a kicsi.

Tanítsd beszélni!

Úgy gondolod, hogy nagy hangsúlyt kell fektetned arra, hogy beszélni tanítsd a babát? Remek játék könyvet nézegetni és tárgyakat megnevezni, valóban fejlődik is ettől a pici szókincse. De ha nem vagy oda az ilyen “iskolás módszerekért”, akkor sem lesz baj! Minden egészséges baba megtanul beszélni, ha élőbeszédet hall, látja hozzá a gesztusokat, és a környezet többi összefüggését is érzékeli. Így megy ez az új-guineai kaluliknál, és egyes egyesült államokbeli fekete közösségeknél is. A babát, amíg ki nem mondja az első szót, nem tartják elég értelmesnek ahhoz, hogy beszéljenek hozzá, de körülötte zajlik az élet.