Békából királyfi – Pál Feri előadása

Szégyen nélkül élni. Mire jó a test-tudatosság, a sport? Ezekről és Erikson egy újabb sikertörténetéről lesz szó, melyet a cím is sejtet.

A kisebbrendűségi sémában szenvedők hatalmasra fel tudják fújni szégyenük tárgyát. Egy serdülőnél elég egy pattanás az orra hegyén, hogy élete buliját kihagyja. „Jössz velünk? Én?? Hát látsz engem? Mert én már nem is látlak ettől a kinövéstől”.
Volt egy kedves ismerősöm, egy anyajegy volt az arcán. Most képzeljétek el, micsoda sorscsapás! Évekig amiatt szenvedett.

Sok testvérviszály hátterében is ez a séma áll. Egész addig segítőkész tud lenni, míg felsőbbrendűnek érzi magát. Amíg többet keres, mint a testvére, míg neki van családja, a másiknak nincs, ő a szebb, stb. – egész rendes tud lenni. De amint fordul a kocka, ezt mintha elvágták volna. A másik sikerének nem tud örülni, ellene irányulónak érzi. Az állandó összehasonlítás is a séma tünete: én vagy te?

Harold

Eriksonhoz érkezett egy páciens azzal, hogy vesztegetne-e rá pár percet az értékes idejéből? Harold borostás volt, mosdatlan, saját maga által vágott haja a nyakába lógott. Elindult a panasz áradat, hogy ő állandóan dolgozik, amikor viszont nem, meg akar halni. Erikson: „Mit vár tőlem? – Boldog akarok lenni. Maga a hadseregben is kiegyenesítette azokat az embereket, akik megőrültek. Én is ki akarok egyenesedni.” Majd az ajtó fele indult. Erikson utánaszólt: idefigyeljen, én vagyok az orvos, üljön hát le abba a székbe és hagyjon dolgozni. Kiderült, hogy 8. gyerek egy 15 gyerekes családban. A szülei írástudatlanok, nagyon szegények. A középiskolából kimaradt, hogy eltarthassa testvéreit. Próbálkozott esti iskolával, de megbukott. A létminimum alatt élt, az öntözőcsatornában fürdött. Kitudódott, hogy utálja a nőket, homoszexuálisnak vallotta magát és ezen nem is kívánt változtatni. Alakalmi szexuális kapcsolata volt fiatal punkokkal. Idiótaként definiálta magát. Erikkson elfogadta ezt, jellemzően tiszteli kliensei nézetét. Nem áll neki vitatkozni, hogy „még azt sem tudod, hogy nem vagy idióta?” Mert ezzal csak azt erősítené, hogy idióta.

Harold megígértette vele, hogy nem próbálja megváltoztatni homoszexuális nézeteit.
Erikson: „nem kell idő előtt megegyezni egy bizonytalan dologról. Senki se parancsoljon másnak”. Minél konkrétabb célokat keresett a klienseinél. Megértette Harold-dal, hogy semmi másról nincs szó, mint a boldogsághoz való jogáról. Azt is éreztette, nem vár tőle többet, mint amit meg tud tenni – ezzel megnyugtatta. Folytatjuk…

Test-tudatosság

Ha a testem jó, az egész énemre kiterjed. A sportolással például új kapacitást fedezek föl magamban. Ha valaki nagyon sérült, bizonyos testrészeire úgy tekint, hogy nem tartozik hozzá, ezért rettenetesen el tudja hanyagolni. A sport nagyszerű: két dolgot egyszererre mélyít el – egyrészt nagyon tudatosak leszünk a testünkkel, figyelünk rá és értékeljük. Másrészt: munkára fogjuk. Megfigyelhető, hogy papok, szociális munkások, igazán rendes emberek sokszor az átlaghoz képest rossz viszonyban vannak a testükkel. Úgy tekintenek rá, mint magasztos céljaik útjába álló rettenetes akadályra. Ugye ti szoktatok reggel tornázni? Milyen csodálatos úgy kezdeni a napot, hogy bemelegítem az izmaim! Így megyek misézni. Képzeljétek, ha meghúzom magam hideg testtel!

Elég időt töltök-e csöndben?

A legtöbb ember olyan minimális időt szán erre, hogy semmi nem mélyül el benne. Szokott gondolkodni, de főleg ugyanazokat a köröket futja. Mitől lenne hát jobban?

Őszinte kiváncsiság

A terapeuta legfontosabb tulajdonsága. A legtöbb ember addig kiváncsi, míg egy modellt rá nem tud húzni a problémára és onnantól kezdve nem is igazán figyel, azt gondolja, a dolgok automatikusan mennek. Ehelyett észrevehetné, hogy állandóan gondol valamit a helyzetről, de az mégsincs úgy. Erikkson nagyon híres volt arról, hogy egészen pici jelekből ki tudott bontani valamit. Mert észrevette őket.

… ha a vége jó

Haroldnak javasolta, iratkozzon be a könyvtárba. Ez valami, amit addig nem csinált. Tehetetlen, béna, szerencsétlen alak? Akkor iratkozzon be egy főiskolára, úgyis kivágják. Félévkor hármasokat hozott. Ó, micsoda kudarc, hát magának meg kellett volna buknia! Jó, akkor csinálja, nézzük meg mi lesz ebből. Lediplomázott… Idefigyeljen, végülis semmiből nem állna, hogy elmenjen táncolni, felkérjen egy nőt. Na azt már nem! Ő homoszexuális. Jól van, akkor tanuljon meg énekelni. Sikerült neki. Közben jó állása is lett. Ha már tud énekelni, mennyit tesz elmenni táncolni? Ha magának ez úgyis mindegy, kérje fel a legrondább nőt. Jó azt lehet. Egyszer csak a szomszéd nő felfedezte Haroldot: „Látom, mindig olyan későn ér haza, csináltam magának vacsorát”. Kicsit borozgattak, elkezdtek énekelni, Harold már ugye tudott énekelni, meg is dicsérte érte a nő. „Akkor kérjen fel táncolni”! Azt is tudott már. Nem kellett sok a szerelemhez….