Beszédindító terápia: mikor és hogyan?

A kommunikáció alapvető eleme a beszéd. A gyermek számára nagyon nehéz kezdetekben a beszéd elsajátítása, mert nemcsak beszélni tanul, hanem a mozgást, valamint a társadalmi szokásokat is egyszerre kellene elsajátítania, így ezek harmonikus fejlődése felborulhat. Szakértőinktől megtudhatod, mikor van szükség beszédindító terápiára, és hogyan zajlik.

A beszéden keresztül neveljük a gyermekeinket, így természetes, hogy a fejlődésében legfontosabb színtér a család (ezen belül is az édesanya). Leginkább a családi mintától függ a gyermek beszédprodukciója, szókincse. Minél többet és jobban tud beszélni egy gyermek, annál jobban megérteti magát a környezetével.

Már egészen korán, kb. a 6. héttől elkezdenek játszani a csecsemők a beszédszerveikkel. Hosszas torokhangot produkálnak, buborékot fújnak a nyálukkal, ezek később egyre színesebbek és változatosabbak lesznek. A sírás is rendkívül változatos, éhséget, fájdalmat babusgatásra vágyást stb. fejezhetnek ki. Később a gagyogás, gügyögés korszakában már összetettebbek a hangadások, minden hangulatot, szükségletet ki tudnak fejezni.

Nagyon fontosnak tartom megemlíteni, hogy az anyanyelv tökéletes elsajátításához a beszéd észlelése, megértése, valamint kifejezése, produkciója együttesen jelen kell, hogy legyen.

Megkésett vagy akadályozott beszédfejlődésről általában akkor beszélünk, ha ép érzékszervek, ép intellektus és megfelelő beszélő környezet ellenére sem indul meg a beszéd 3 éves kor után. Főbb tünetei az enyhe ragozási hibák, nyelvi fordulatok nehézsége, grafomotorika terén némi gyengeség. Általában a tünetek 4-8 éves korra teljesen eltűnnek.

Az akadályozott beszédfejlődés (fejlődési diszfázia) tünetei lehetnek enyhék és súlyosabbak is, és  8 éves korra nem tűnnek el teljesen. Főbb tünetek:

• a nyelvi formákat nehezen sajátítja el a gyermek;
• a beszédértés és produkció is érintett, minden szinten eltérés tapasztalható;
• nem színes, vagy teljes, kimarad a gagyogás-gügyögés korszaka (leginkább mutogatással fejezi ki magát a későbbiekben);
• nem megfelelő a ragok és nyelvi szerkezetek használata;
• sok a hangképzési hiba, hang és szótagcserék, kihagyások, torzítások, kiterjedt pöszeség;
• fáradékonyság, lassabb mozgásfejlődés, motoros diszpraxia (ügyetlenség), téri orientációs nehézségek, szociális kapcsolatok beszűkülése stb.;
• jellemző még a lassan gyarapodó szókincs.

Természetesen, ha a gyermek már 3 éves kor előtt is jelentős elmaradást mutat beszéd- és nyelvi fejlődésében, már szakemberhez (logopédus) tanácsos fordulni. (Akkor is, ha a gyermek beszédét csak a közvetlen környezet érti meg.)