Amikor a gyerek a legidiótábban viselkedik, nos, őszintén szólva még a saját anyjának sincs kedve éppen ölelgetni. Még csak az hiányzik, megerősíteni a rosszaságban! Helyette viszont ott vannak a jól bevált büntetések, amikben egyébként legtöbbször a szülők is szocializálódtak: elvenni a játékát (tabletet, telefont), vagy lehúzni arcunk redőnyét, lelkileg elérhetetlenné válni, oda sem figyelni rá. A csapás mindig ellencsapást szül.
A Hufftington Post cikke szerint ugyanakkor ez a legrosszabb, és legkevésbé célravezető reakció. Ha egy pillanatra elgondolkozunk, és megpróbáljuk megérteni a gyereket, könnyű belátni, hogy bizony nekünk is vannak borzalmas napjaink, amikor minden rossz. A munkánk egy kalap fos, egész nap zuhog az eső, elromlott a bojler, és még a partnerünkkel is jól összevesztünk valami hülyeségen. Ilyenkor hiányzik a legjobban a megértés, és hogy jól hozzábújhassunk valakihez, aki megvigasztal, és megnyugtat.
Sokszor még a tapasztalt, és fejlett önismerettel rendelkező felnőttek sem képesek egy ilyen felfokozott helyzetben megállni, és azt mondani, hogy elég ebből! Nem veszekedni akar, hanem rosszul érzi magát, azért viselkedik hülyén, és letolás helyett megértésre lenne inkább szüksége. Akkor mit is várunk egy gyerektől, aki még sokkal inkább ösztönlény, és még sokkal kevésbé képes irányítani az érzéseit és a viselkedését, mint egy felnőtt?
A cikk folytatásához kattints.
