Cumizás – ujjszopás – leszokás – tiszta beszéd

Amikor a gyermek cumizni kezd, vagy szopja az ujját, a felnőtt világ rendszerint valami olyat lát ebben, amiről „jaj majd le kell szokni”. Gyakran halljuk a jó tanácsot is: „Inkább cumizzon, azt majd el lehet tőle venni, az ujjáról nehezen szokik le!” Igen ám, de „mi lesz, ha a cumitól meg szájpenészt kap?” És különben is, „a fogai majd össze-vissza állnak, pösze lesz, és még nagycsoportban is cumival a szájában fog beszélni”…

Megnyugtató érzés

Ha a gyermek szemszögéből nézzük a dolgot, akkor azonban egy nagyon fontos képességet rejt magában ez a tevékenység: azt, hogy képes vagyok megnyugtatni magam külső segítség nélkül. Mindannyian szopó-reflexszel születünk, ami az életben maradás feltétele, hiszen ez segít, hogy megtanuljon az újszülött anyamellből táplálkozni, sőt, eleinte a kiskanálból is ezzel a reflexes mozgással tudják az ételt magukhoz venni a csecsemők. A csecsemő táplálkozása nem csak az étel elfogyasztásáról szól (ahogy jó esetben egy felnőtt táplálkozása sem), hanem örömforrás, az édesanyával töltött meghitt idő és kapcsolat is egyben. A szopóreflex, a szopizás önmagában is megnyugtató egy csecsemő számára. Mint mindenben, ebben sem vagyunk egyformák. Vannak csecsemők, akiknél ez a késztetés erősebb, akiknek több szopizásra van szükségük, mint amennyit a táplálkozás jelent.

Érdemes tehát abból kiindulnunk, hogy ez a szokás gyermekünk egyik fő nyugalomforrása, amit akár cumiról, akár ujjszopásról legyen szó, egészséges lelki fejlődés, biztonságos és törődő környezet mellett idejében (3-4 éves kor körül, de legkésőbb óvodás kor végére) abbahagy a gyermek.

Önállóság és higiénia

A cumizás és az ujjszopás is leggyakrabban már egy-két hónapos korban kialakul, vagy kialakítható azoknál a csecsemőknél, akiknek egyértelműen nagyobb a szopási igénye. A legtöbb csecsemő megtalálja az öklét, amit időnként kisebb nehézségek árán a szájához irányít, szopizni kezdi. Néha még ebben is segítségre szorul, de a cumizásban mindenképp: a cumit a szülő adja a gyermeknek, gyakran tartani kell, mert még könnyen kicsúszik a baba szájából, és csak több hónapos korban tanulja meg a baba, hogy a cumit megfogja, és önállóan a szájába tegye. Tehát az ujjszopás ilyen módon hamarabb jelent „önállóságot”.

Az ujjtól nem lehet szájpenészt kapni, viszont gyakori a sokat és tartósan szopó gyerekeknél, hogy ujjuk sebes lesz, illetve nem feltétlenül jó az sem, ha minden helyzetben, kézmosás nélkül szájukba veszik az ujjukat (pl. homokozás után, vagy járműveken…).

A cumitól lehet szájpenészt kapni, de az újabb fajta szilikon cumik ritkán okoznak ilyen problémát. Jó, ha több egyforma cumi van a háznál, így gyakran ki lehet főzni az egyiket. A több cumi akkor is jól jön, ha az egyik eltűnik, illetve éjszaka, ha a gyermek a kiságyban keresi a cumit, segítség lehet, ha több cumi van körülötte, így könnyebben ráakad egyre, amit a szájába tehet.

Beszédhibák melegágya

A fogazatra sajnos az ujjszopás általában nagyobb negatív hatással van, mint a manapság kapható, jól kialakított cumik. A szájpadlás boltozatának formáját is befolyásolhatja a sok ujjszopás, és a maradandó fogak növekedésére is hatással van, főleg, ha fogváltás idején is szopja még az ujját a gyermek. A fogazati eltérések gyakran vezetnek hanghibákhoz a beszédben.

A cumizósok viszont nagyon gyakran cumival a szájukban beszélnek, ami azért hajlamosíthat beszédhibára, mert a gyermek a saját beszédét nem hallja vissza, vagyis leggyakrabban a „cumis beszédét” hallja, és a beszéd tisztulásához a saját kiejtett hangjaink ismerete is szükséges. Ez az ujjszopós gyerekeknél is gondot jelenthet, bár gyakoribb, hogy ők kiveszik a szájukból az ujjukat, ha beszélnek.