Egy fájdalmas élet kezdete

Az egyik leggyakoribb mozgásszervi fejlődési rendellenesség a veleszületett csípőficam, mely a statisztikák szerint száz újszülöttből – körülbelül – kettőt érint. De miért alakul ki és hogyan kell kezelni? Ennek jártunk utána.

A csípőficam a combcsont fejének a csípőbe való ízesülésének zavara. Több típust különböztethetünk meg a kialakulás időpontját illetően, valamint aszerint is, hogy a combcsont feje a medence vápájához képest hogyan helyezkedik el. Ha nem ismerik fel időben a ficamot, az később súlyos mozgászavart, az ízületetek korai kopását, sérülését is okozhatja.

Kialakulásában örökletes tényezők is szerepet játszhatnak, tehát ha a babánál különböző családi hajlamosító tényezők állnak fenn, akkor mindenképpen fokozott orvosi ellenőrzés szükséges. Kockázati tényezőt jelentenek még a környezeti hatások, mint például az ikerterhesség, a méhen belüli téraránytalanság, vagy a faros fekvés.

Mivel a csípőficam egy újszülött korban diagnosztizálható betegség, ezért már hazánkban is többlépcsős szűrési rendszer működik. Ennek keretében a megszületést követően, majd 3-6 hetesen a gyermekgyógyász, ezt követően pedig 4 hónapos korban az ortopédus szakorvos végzi el az ellenőrzést.

A tüneteket már a születés pillanatában észlelheti az orvos. Ekkor még gyakran csak csak az ízületi lazaság jelei figyelhetőek meg: háton vagy hason fektetett újszülöttnél, illetve fiatal csecsemőnél az úgynevezett ráncaszimmetria, a lábak eltérő nyugalmi helyzete, mikor az kissé kifelé fordul, vagy az egyik combcsont feljebb indul. Ha nem derül fény rögtön az eltérésre, a szülő is észlelheti, hogy az érintett oldalon kevésbé mozog a kicsi.

Ha fennáll a ficam gyanúja, az orvosi szűrűvizsgálat keretében a szétnyitott csípőízületben kattanó hang hallatszik, az összefogott lábak felhajtva pedig a térdek magasságbeli különbsége hallatszik. Az esetek többségében ultrahangos vizsgálattal megállapítható a ficam súlyossága, egyes esetekben azonban röntgenre is szükség is lehet, természetesen a nemi szervek megfelelő „védelmével”.

Az időben felismert elváltozás megfelelő mozgásszabadság biztosításával korrigálható, ebben az esetben el kell hagyni a szűk, combcsontokat összefekvő helyzetbe kényszerítő pelenkázást. Ezek helyett érdemes már korán rugdalódzót, vagy angol pólyát használni, esetleg terpeszpelenkázást alkalmazni műanyag betét használatával. Ha egy hónap után a fenti módszerek nem használnak, akkor a szakértők a Pavlik-kengyelt javasolják, ami az esetek többségében, három hónap alatt teljes gyógyulást hoz. Egyéves kor felett azonban szinte minden esetben műtéti beavatkozásra van szükség.

Mivel a ficam kialakulásának kockázata hazánkban is jelentős, ezért a szülők mindenképpen vigyék el gyermeküket 3-6 hetes korukig – a már említett – gyermekortopédiai szakrendelésre.