Családháló

Kezdőoldal Egészség és lélek Élet a zöldben: A gyerek nyert egy kertet, vesztett egy apát

Élet a zöldben: A gyerek nyert egy kertet, vesztett egy apát

Az agglomerációba költöző kisgyerekes családok nem várt nehézségekkel is szembesülnek. Ezek próbára tehetik a család életét, gyakran az anya izolációjával járnak, mégis nehéz róluk beszélni.

Dívány,

Egyre többen költöznek a főváros vonzáskörzetében lévő cuki kis természetközeli településekre, főleg a gyerekek megszületését követően. Tipikus esetben anya otthon marad a gyerekekkel, legalábbis egy ideig, apának viszont ingáznia kell, hiszen munkahelye továbbra is Budapesten van.

Így aztán alig látja a családját – a feleség pedig gyakran annyira ritkán látja a férjét, hogy a jelenségnek már saját neve van: „zöld özvegységnek” hívják. De tényleg olyan rossz zöld özvegynek lenni? Te is az vagy?

 .

Maga a megvalósult álom

Katiék csak néhány hónapja laknak egy faluban a Pilisben, itt építkeztek. Az építkezés terve az első gyermekük születése után körvonalazódott, telket kerestek, közben megfogant a kistestvér is. Végül egy hároméves és egy féléves gyerekkel sikerült kiköltözni. A kert ugyan még nincs kész, de a környék, a ház maga az idill: madarak csicseregnek, a telek alján lévő pataknál pedig már őzet is láttak. Imádják. Bár Kata egy kicsit tart a téltől: akkor majd nem lehet kimenni, egyedül kell szórakoztatnia a gyerekeket a hosszú délutánokon, hiszen Péter reggel fél hétkor elindul dolgozni és csak a fektetésre, vagy azután ér haza.

Kata később szívesen vállalna valamilyen részállást, vagy akár vissza is menne dolgozni, de az iszonyú logisztikát igényelne – jelenleg „csak” egy autójuk van, Kata régi munkahelye pedig kocsival is másfél óra a lakhelyétől, ráadásul a gyerekeket is el kell majd vinni valakinek bölcsibe-oviba, így hosszú távon, a későbbi években még ki tudja, mi lesz a megoldás.

 .

Van, akinek hiányzik a férje

A zöldövezetben élő kisgyermekes anyák „szerencsére” sokan vannak, szinte mindenütt lehet találni hasonló cipőben járó anyatársakat, akikkel remekül lehet aztán együtt játszóterezni. Ami szuper, ha valóban játszóterezéssel szeretnénk tölteni fiatal éveinket. Kati például könnyen ismerkedik, máris talált magának „anyabarátokat”, akikkel meg lehet beszélni a nevelési problémákat, a fogzást, a dackorszakot meg egyéb nehézségeket.

„Ne érts félre, ez nagyon is fontos, semmiképp nem szeretném leértékelni ezeket a kapcsolatokat, biztosan megőrülnék, ha ez sem lenne” – mondja Kata. – „Csak hát nagyon különböző környezetből jövünk, a kedvenc sorozataimat itt senki sem nézi, a szakmámról (statisztikus vagyok) nem tudok beszélni, a cinikus humoromat se mindenki bírja. Egy darabig elbeszélgetek én arról, hogy feljött-e a sütemény, de valójában azért mentem hozzá a férjemhez, mert szívesen töltök vele időt. Vagyis töltenék.”

 

Van, akinek a munkája

Az anya munkába állását sokszor nehéz megszervezni, hiszen a kistelepülésen nem biztos, hogy van bölcsi, az óvodában pedig gyakran egyszerűen nincs annyi hely, mint ahány oviskorú gyerek él a faluban. Ebben az esetben környékbeli vagy fővárosi óvodába lehet vinni a gyermeket, ami akár autóval, akár közösségi közlekedéssel meglehetősen nagy macera lehet.

 

A cikk ide kattintva folytatódik.

Hozzászólások

hozzászólás

CÍMKÉK:
Read previous post:
Nem várt meg a férjem…

„Nem várt meg a férjem! Meg kellett volna várnia, de ő nem várt meg engem!” Ez a mondat a munkám egyik...

Close