Embert kell belőle faragni! – Pál Feri atya előadása

Mi mindent ronthatunk el szülőként? A függőség eredete: biztosítom azt, ami van. Öngyógyító módszerek. A pénzhez való viszony.

Számtalan erőforrással rendelkezünk, amelyeket lebecsülünk és nem használunk ki, vagy jobb esetben öntudatlanul alkalmazzuk őket. Ilyenek pl. a jövőre vonatkozó fantáziák. „Ha kész leszek ezzel a munkával, elmegyek egy fürdőbe és belesüppedek a meleg vízbe”.
Az előző alkalmakon tárgyalt alkalmatlanság-függőség séma ellen ezek remekül bevethetők. Szó volt róla, hogy lehet, hogy valaki nem gyógyul meg teljesen szenvedélybetegségéből, de el tudja érni az egészséges részét. Ott ilyeneket találunk:
most nehéz, de tudom késleltetni a szükségleteimet. Miközben a sémával pont az ellenkezőt hozta magával: anya vagy van vagy nincs, nem alakult ki a biztonságérzet, és később az alkoholhoz is úgy viszonyul, hogy addig kell inni amíg van.

A gyerekkori fantáziákban is rejlik erő, ez talán még kevésbé hihető elsőre, amíg konkrétan fel nem idézzük őket. Feri atya például olimpiai bajnok akart lenni. Miért lényeges ez? Ott vannak a hétköznapok, amit valahogy el kell viselni. Hajnalban futás, beérkezik a suliba, míg másoknak még csipás a szeme. Nagyon nehéz, de a rutin idővel elkezd bennünket stabilizálni, felnövünk. Jung is azt vallotta, hogy annak köszönhető, hogy nem őrült meg, hogy reggel 8-tól du. 5-ig a klinikán dolgozott. Nem a tehetsége tartotta életben, hanem a munka.

Tabuk

A sokféle függőség között érdekes például a gyűjtő-szenvedély. A terápiában kulcsfontosságú a megértés, nem szabad lebeszélni arról, hogy amit ő gyűjt, az értékes. Helyette a kérdés: van-e olyan értéke számára ami akkor is megmaradna, ha elvesztené őket? A nehézség az értékkel való viszonyban van, hogy mennyire szabad.
Az alkalmatlanság-függőség sémában a pénzhez való viszonyulás is nagyon problémás, ezzel tartja magát életben a séma, hogy mindig kér másoktól, segítségre szorul az illető. Természetesen vannak nagyon nehéz életszakaszok, amikor egyszerűen nincs, nem erről van szó. Megfigyelhetjük egyébként, hogy a mai társadalomban mindenki a pénzről beszél, de hogy én vagy te hogy viszonyulunk hozzá, az tabu. Ugyanez van a szexualitással. Pont amik a leglényegesebb emberi realitásunkhoz tartoznak.

Mese a 99 pontos szabályról

Egy király kiadta a parancsot, hogy keressék meg a legboldogabb embert a birodalmában.
Elő is kerítették, nagyon szegény volt, de a király meggyőződött róla, hogy valóban nála nem találkozott még boldogabbal. Az udvari bolond fogadást kötött a királlyal, hogy egy nap alatt képes őt a legszerencsétlenebbé tenni. „Mert az emberek nem ismerik a 99 pontos szabályt”. Ezt bebizonyítandó, másnap a szegény ember egy zsák aranyat talált az ajtaja előtt. Nem hitt a szemének. Teljesen bezsongott, azonnal elkezdte számolni, 97, 98, 99… Kilencvenkilenc? Ez hogy lehet? Újból megszámolta, megint ugyanannyi. Majd újból.. Hova lett az aranyam?? Valaki ellopta az aranyam!! Elkezdett gondolkodni, honnan teremtse azt elő? Kiszámolta, hogy ha 3 évig dolgozik, akkor sem tudja. Akkor a feleségének is dolgozni kell. Így töprengett gyötrődött tovább, lefogyott, megbetegedett… A bolondnak pedig igaza lett.

A valóság

Nézzük meg most ez alapján a folyamatot, hogyan szűkül be valaki a séma világába? A megértés már szinte maga a gyógyulás is. Ha felismerjük valaminek az eredetét, nem magunkat fogjuk szidni.
Mindig úgy kezdődik, hogy valami sebződés történik, mert a szüleink nem tökéletesek, és ez így van rendjén. Nem tudnak minden szükségletünkre mindig megfelelő választ adni. A gyermek függőségben van a szüleitől, ez is egészséges. Mit tehet? Biztosítja azt, ami van. Nem tarthatja a szüleit rossznak, mert akkor elszakítaná magát tőlük. A hiányérzetből lesz a harag, sírás, ha így sem kap megfelelő választ, jön az agresszivitás. Az utóbbi viszont azzal fenyeget, hogy elveszti a szeretetet. Ezért próbálja eltűntetni a haragot, majd a szükségletet is, de ez nem mindig sikerül, így hát jön a szorongás. Végül azt gondolja, hogy vele van a baj, alkalmatlan. Vagyis megfizet azért, hogy a szülei szeretetét megfelelőnek értékelje.

Szabály – védekezés

Ha egy ilyen sérülést nem tud feldolgozni, és felnő, megházasodik, jön a gyerek –megpróbál jó szülő lenni. De mivel a saját szükségleteit annak idején elvágta, nehezen ismeri föl a babáét. Lassan rájön, hogy a gyerek kielégíti az igényeit, jobb mint a társa, mindig ott van. Aztán ha nem azt csinálja amit akar, jönnek a szabályok, elvek. De a gyereknek nem szabályok kellenek, hanem a szülei. A szükségleteivel  persze egy ilyen felnőtt nem tud mit kezdeni, így nála is jön a harag, agresszió. Akkor esetleg megverik, azon a címen, hogy „embert kell belőle faragni”. A gyerek 10-15 éves lesz és a szülő rájön, hogy még rosszabbul érzi magát. Mert megpróbálta azokat a késztetéseit uralni, amivel annak idején ő nem tudott mit kezdeni. A szülők nem tudatosan a gyerekkel fizettetik meg az ő nem tudatos szükségleteiket.

Ugyanezt el lehet játszani egy kapcsolatban is: a bennem kidolgozatlan késztetések elkezdenek idegesíteni a páromban. Elvárásokat támasztok, hogy a másik ne tegyen olyat, ami az én kidolgozatlan részemmel összefüggésbe kerülne. És akkor bezárulok a körbe. Egy arany…

Ha van valaki, akitől a legtöbb ember retteg, az saját maga. Főleg az árnyoldala. Mivel annak idején veszélyeztette az életben maradást. De abbahagyhatjuk önmagunk szidalmazását és helyette nézzük meg, mi is történt velünk? Ne szűküljünk be egy világba, amikor kincsek vesznek körül.