Én, Te, a Világ és a Sémák – Pál Feri előadása

A „tartós, megelégedett és boldog társkapcsolat” témakört folytatva a gyeremekkorunkban belénk rögzült túlélési módokról lesz szó, hogyan akadályoznak későbbi életünk folyamán. Lelki mélyfúrás, hétköznapi példákra levetítve.

Elmélet és gyakorlat

Már ott tartunk, hogy megértettük, mit hogyan kellene tennünk. Tudom, hogy amikor hazajön a férjem, kedvesen érdeklődve, csillogó szemmel végig kell hallgatnom, hogy milyen volt a napja (aktív-konstruktív válasz), kibírva hogy az enyémet még ne említsem. Egy ideig megy is, majd egy nap azon kezdek gondolkodni, hogy ő 8 órát egy irodában ül pimaszul csinos kolléganőjével. Egy órát késik, vajon mit csinál? Egész nap ezen szorongok, mire eljön az este, nem tudok aktívan-konstruktívan reagálni. Ezek a helyzetek kíséretiesen ismétlődnek. Felmerül a kérdés: mi a baj velem?

Tudományos oka az, hogy életünket pár jól berögzült séma alakítja, melyek valamikor hasznosak voltak, mert kellettek a túléléshez ám később önsorsrontó cselekvési mintázatokat alakítanak ki.

A jó kislány

Van egy leánygyermek, édesapja ritkán jön haza amitől a feleség szomorú. Ekkor a gyermekben elindul a mechanizmus: majd én leszek az áldozat, megvígasztalom Anyát! Ez ahhoz is szükséges, hogy Anya kielégítse a szükségleteimet, hiszen tőle függök, tehát boldoggá kell tennem, hogy életben maradjak. Erre még pozitív válaszokat is kap: „nahát, Apáddal ezt nem tudtam így megbeszélni, milyen érett vagy!” Illetve: „Azzal szerzel örömet nekem, ha jól tanulsz”. Az iskolában ezért szépen teljesít, egymást érik a sikerek, gond nélkül fölveszik a gimnáziumba, így többszörösen megerősítést nyer a szerepben. Hogyan képes mindezt véghez vinni? Ha a saját szükségleteit háttérbe szorítja, érzéseit nem éli meg. Hiszen akkor sokkal nehezebb lenne. Bekerül az egyetemre, ott is jól tanul. Könnyedén párt talál magának, nagyon szolgálatkész, ami tetszik a fiúknak. Gyorsan férjhez megy. Mert a jó kislányok hamar házasodnak.

ÉN hol vagyok?

A korábbi áldozat-szerep egy ideig folytatódik a házasságban, az a fajta asszony lesz akivel nem lehet beszélgetni egy társaságban, mert folyton szolgál. Csörög a telefon, mindig őt keresik, mert kedves és mindenkin segíteni akar. Egy nap azonban fellázad a férje ellen…

Sématerápia

Miért van tehát az, hogy: 1) egyrészt mindent meg akarunk tenni, hogy úgy éljünk, ahogy szeretnénk. 2) Másrészt ragaszkodunk a szerephez ami megakadályoz benne? A válasz a séma. Egy olyan mintázat, amely képtelenné tesz, hogy megfelelően „működjek”, alkalmazkodjak bizonyos heyzetekhez, reálisan tudjak bennük részt venni. Az eredetihez hasonló helyzet aktivizálja a sémát: nem hozzád képest reagálok, hanem a régi helyzethez mérten. Kezdetben még reálisan érzékeltem azt (anya boldogtalan), ám később eltávolodok a valóságtól. Kialakulása és a sérülés mértéke lelki alkatunktól függ. A séma összetevői: emlékek, érzések, gondolatok, testi érzetek. A cselekvés pedig a sémával való megküzdés része. 3-féle lehet: alkalmazkodok hozzá, elkerülöm vagy túlkompenzálom.

A kalandor

2 éves a kisfiú amikor elválnak a szülők, orvos anyuka neveli tovább. Hogy jobb anyagi körülményeket teremtsen, ügyeleteket vállal, hazaérve gyakran fáradt, időnként elveri a gyereket. Az apa mérnök, néha meglátogatja őket, de sokat van külföldön.

Mi rögzül a gyermekben? Hogy akik igazán szeretnének engem azokhoz nem lehet biztonsággal kötődni. A fiú kamaszkorba lép, nem érzi túl stabilnak magát érzelmileg, de tud hódítani. Gyorsan végeszakad a kapcsolatainak, élvezi a helyzetet, nem is akar többet, még fiatal. Megpróbál 1-2 komolyabbat, ám ott a hódításokból fakadó ereje semmivé válik, instabil, nem bízik a nő hűségében. Mivel úgy látja, egyik sem megy neki, elkerüli a nőket, csak baj van velük. Ebből is elege lesz, visszatér a hódításokhoz, végül megházasodik. Nagyon féltékeny, nyomoztat az asszony után, vagy kerüli a szorosabb kapcsolatot – próbálja  a feleségét távol tartani, folytonos piszkálódásokkal. A válás szélére sodródnak, majd 40 évesen elmegy egy pszichológushoz, mondván, hogy ő mindent kipróbált, de semmi sem jött be (egyedüllét, kalandok, házasság).

Ez egy séma. Az arra adott reakciói pedig: amikor belemegy a kalandokba – enged neki, amikor kizárja életéből a nőket – elkerüli, amikor féltékeny vagy eltávolítja magától a nőt – túlkompenzálja.

Mit lehet tenni?

–          Tudatosítom a sémáknak megfelelő gondolatokat, megállítom a folyamatot.

–          Az irreális elvárásaim felülvizsgálom.

–          A másik autonómiájának elfogadása. Néha külön is lehet.

–          Leállítom a kényszeres figyelmem (mikor jön, mit csinál).

Mindezekről azért van és lesz szó a követkeő alkalmon is, nehogy Feri Atya összetalálkozzon velünk az utcán, úgy, hogy nem értjük, mi történik velünk, azt gondolva: az élet egy fájdalmas vergődés. Minden idegszála tiltakozik ellene…