Ész vagy érzelem? – Pál Feri atya előadása

A jól-lét szoros összefüggésben van az eredményességgel. Nem a győzelemmel, nem a hírnévvel, nem is a sikerrel – ezek külső összehasonlításból fakadnak, hatásuk nem tartós.

Ha gyümölcseit érezzük az életünknek, a tevékenységünknek, munkánknak, hivatásunknak, akkor leszünk igazán jól. Ha valaki fölnevel 3-4-5 gyereket, az a mai világban nem siker – viszont nagyon nagy eredmény.  A jól-léthez elég ha valami minimális sütnivalónk van, nincs összefüggésben az IQ-val. Amire viszont szükségünk van az a társas és érzelmi intelligencia. Ezt érdemes megfontolni a gyermeknevelésnél is, hiszen elsősorban nem az iskolai eredmény fogja őket hosszú távon boldoggá tenni.

Az érzelmi intelligencia egyrészt azt jelenti, hogy képes vagyok a saját érzelmi állapotomat fölismerni és megnevezni. Tehát ha megkérdezik tőled, hogy „hogy érzed magad”, akkor ne azt mondd, hogy mit dolgoztál ma. Az nem egy érzés – élcelődik Feri atya. „– Hogy érzed magad? – Jaj, ne is mondd, rengeteg volt a munka. – Értem, akkor ezt fölvesszük az érzelmek listájára.” Ha ezt az egyszerű kérdést felteszik nekünk, olyan 5.-6.-ra ha fölsejlik egy érzelem – nagyon furcsa… Elmondjuk, hogy mi történt velünk, sztorizgatunk, megosztjuk a gondolatainkat, de érzések sehol. Van, hogy meg kell oldani egy helyzetet, elkezdünk rajta gondolkodni, ki a hibás, és arra jutunk, hogy ha megbüntetjük őket minden jóra fordul. Hát, ehhez nem sok érzelmi intelligencia kell! Ehelyett leülsz, iszol valami finomat és megnézed, mégiscsak, úgy belül, tulajdonképpen hogy érzem magam, mit tesz ez velem? És innen már föl lehet tenni a másik kérdést, hogy ha ez van velem, mit akarok vele kezdeni?

A fenti az imádságra is igaz. Leülsz úgy Miatyánk-ot mondani, hogy káosz van benned, tulajdonképpen nem vagy ott, majd ezt úgy értelmezed, hogy Isten nincs ott. Elmondasz egy tized rózsafűzért, úgy hogy közben végiggondolod, mit fogsz vacsorázni, kit kell még fölhívni, de azért elmondtad, mert ez egy fogadalmad, és akkor: „Uram, Uram – nem szólsz!” Pedig ő ott van, csak te nem érkeztél meg magadhoz.

Ha az érzéseinket meg tudjuk fogalmazni, nagyobb lesz a lehetőségünk a szabad cselekvésre is. Különben össze-vissza tevékenykedünk. Sodródás és megfelelés… De nem vagyunk magunknál.  Ha magamnál vagyok, világossá válik, hogy most így érzem magam, ezt akarom tenni, az a célom.

A másik fontos jellemzője az érzelmi intelligenciának, hogy az érzelmeinket kezelni tudjuk. Valahogy építő módon állunk hozzájuk. A hangulataink, lelkiállapotaink nem uralkodnak rajtunk, hanem kézbe vehetők. A 3. képesség: mások érzelmeinek a felismerése –  sokak számára nem könnyű. Pedig ez visz előbbre a kapcsolatainkban, melyekben kölcsönösen számíthatunk egymásra. Ez a jól-lét egyik alappillére és egyáltalán nem a logika működteti.

Ha az ész vezérel, túlságosan anyagias lehetek és nem olyan kapcsolatokra törekszem amiben kölcsönösen számíthatunk egymásra, hanem olyanokra, amelyben kihasználhatlak. Lehet, hogy bizonyos szempontból sikerre viszem, de nem leszek tőle jól…