Félévi bizonyítvány – hogyan álljunk hozzá?

Január végéig általában minden magyarországi köznevelési intézmény kiosztja a félévi értesítőket. Ahogy a nevében is benne van, ez egy félévi pillanatkép arról, hogy is áll most a tanuló az érinett tárgyakból. Kérdés, vajon mennyit nyom ez a latba a szülőknél, a diákoknál és egyéb elbírálóknál, s ha rossz lett, ha jó az elért eredmény: mégis hogyan álljunk hozzá?

Nem szabad a problematikát „lecsapni” annyival, hogy aki jó lett, az megnyugodhat, aki meg rossz, az szedje össze magát. Minden eredmény egyéni ugyanis, a félévi értesítő feladata pedig, hogy felhívja erre a szülők figyelmét: ne vegyük hát félvállról akkor se, ha színjeles valaki.

A jó tanuló felel

Mindenki maga tudja (diákok, jó esetben pedig a szülők is), hogy mennyi befektetett energia van egy jegy mögött. Vannak szivacsagyú gyerekek, akiknél minden erőfeszítés nélkül kikerekedik az ötös a tárgyakból, és van, akinek keményebben kell megküzdenie egy-egy jó érdemjegyért. A helyes szülői hozzáállás természetesen a dicséret, dícsérjünk akkor is, ha erre számítottunk, és akkoris, ha a gyerek látszólag nem tulajdonít neki nagy jelentőséget: belül ugyanis nagyon számít, főleg az utolsó évfolyamoknál, ahol már a felvételinél is nyomhat a latba a félévi jegy. Emellett pedig nem lazulhatunk: ugyanúgy figyeljünk a gyermekünk további teljesítményére, a jó félévi bizonyítványosok egy része ugyanis a téli hónapok végére ellustul, hiszen eddig hajtott. Ez, ha egy szigorúbb tanárral kombinálódik, zűrös második félévkezdést eredményezhet.

Hogyan javítsunk?

A másik eset, hogy a félévi bizonyítvány nem színjeles. Valljuk be, ez a gyakrabbi, de aggodalomra akkor sincs semmi ok. A legfontosabb a következetes szülői hozzáállás. Ha figyeltük az év közbeni teljesítményét a gyerekünknek, akkor van jogunk értékelni a félévi bizonyítványt, ha nem figyeltünk oda, akkor pedig inkább hallgassunk, mert beláthatatlan károkat okozhatunk vele: első körben a gyereket fogjuk hibáztatni, pedig az okok gyakran többrétűek annál, mint hogy valaki tanult-e, avgy sem. A lényeg, ha nem is voltunk mintaszülők: mérlegeljük, melyik tárgynak mekkora jelentősége van, vonjunk objektív mérleget, lehetőleg a gyerekkel közösen, és ha kérdésünk van egy tárggyal kapcsolatban, tegyük fel a gyereknek.

A javítás másik alapvetően fontos összetevője a jelentőség mérlegelésén felül a motiváció. Ebben elsősorban mi lehetünk segítségére a gyereknek: ajánljunk fel nyugodtan olyat, ami biztos jobb teljesítményre sarkallja (egy rég áhított hely a családi nyaraláskor, egy szabad hét, amikor a barátaival lehet, vagy egyéb jutalmak).

Mi fontos, mi nem

Reál érdeklődésű gyereknél nem biztos, hogy sokat fog a latba nyomni egy testnevelés hármas, ahogy az idegennyelvi gyengeségek sem. Persze, ideális esetben egy iskola mindenre megtanít mindenkit, de az élet – valljuk be – nem ennyire fekete és fehér. A legfontosabb az volna, hogy a gyerekben tudatosítsuk, merre tart, és ehhez mire lesz szüksége, mindezt konkrétan a tárgyak szintjére lebontva. Ha túl változó a teljesítménye, lehet, ki kell szemelni tárgyakat, amiket (még ha nem is ötös belőle pillanatniylag), de jobban kell „hanyagolni” a másik tárgy javára, amire viszont a későbbiekben szüksége lesz. Érdemes megfontolni, amit a gyerek mond, ha tanárt hibáztatja, utánanézni, ha fáradtságra hivatkozik, elgondolkodni, mennyire él leterhelt életet, ha egyéb gondjai vannak, akkor pedig annak megfelelően, sok rossz jegynél akár különtanárral (vagyis szakemberrel) javítani a lehetőségein.

Hogyan érdemes és egyáltalán: hogyan lehetséges a javítás

A félévi és év végi jegyek között ritkán van pozitív irányba több jegyes eltérés: a javítás legfőképp egy-egy lépcsőfokra szorítkozik. Ez azt jelenti, hogy egy hármasból ritkán lehet ötöst csinálni, főleg, ha több van belőle, a négyeseknél azonban minden esély megvan a színjeles év végi eredményekre. A javítás tehát csak reális célt kitűzve lehetséges, és igen, minekünk is a projekt mögé kell állnunk. beszéljük meg a gyerekkel, mire van szüksége, és eszerint változtassunk a dolgokon: különórákkal, vagy a felesleges különórák beszüntetésével nyert több szabadidővel, és ami a legfontosabb, a személyes segítséggel és támogatással.

Így tanul az agy

A legtöbb új információ csak akkor tud beépülni a hosszútávú memóriába, ha van neki egy megfelelő hely. Mint a ruháink és a polcok esetében: ha rendet akarunk, helyet kell csinálni. Ha valamiből tanulunk a gyerekkel, nézzük meg, melyik az a tudásréteg, ahol már biztosan fog az agya, tehát az a szint, amit még stabilan tud. Nem kell megrökönyödni akkor sem, ha ez egy évekkelkorábbi állapot. A lényeg, hogy eddig visszamenve kell a jelenig felépíteni a tudást, kerül, amibe kerül, különben az innentőli újdonságok sehogyan sem fognak megragadni az agyában. Jó módszer szintén az aznapi kikérdezés: bizonyított, hogy a még „melegiben” (még aznap délután-este) kikérdezett új tananyag a későbbi újratanuláskor problémamentesebben épül be, mint az, amit legközelebb pl. hétvégén vesz elő az ember.

Megfontolandó, hogy milyen szülői szerepek lehetnek a kérdésben, mi mindenesetre azt javasoljuk, vegyük a fáradságot, és figyeljünk minden érzékszervünkkel gyerekünkre. Lehetőleg minden nap kerüljön szóbaaz iskola, ha nem is tanulunk vele, de kérdezzünk rá, mi volt a fontosabb tárgyakon, vegyük észre, ha fáradt, és fejezzük ki együttérzésünket akkor is, ha mi is fáradtak vagyunk.