Félsz, védekezel, vagy nem törődsz a kullanccsal?

Mi itt a Kárpát-medencében elég jó helyen élünk, nem fog minket elvinni a cunami, nincsenek erős földrengések, és az sem túl valószínű, hogy megesz bennünket a tigris, vagy megharap egy kobra. A természet viszont mindig kompenzál, van helyette apró kis kullancsunk, ami sunyi módon képes óriási galibákat okozni.

A kullancsok ilyenkor tavasszal, és a nyár elején, illetve a nyári esők után a legaktívabbak, pont ugyanakkor, amikor mi, emberek is. Ami érthető: ilyenkor már nem fázunk, de még nemcsak pihegni vagyunk képesek, mint a kánikulában. Habár a végeredmény szempontjából teljesen mindegy, hogy augusztusban, vagy áprilisban fúródott-e belénk a kis rohadék.

Rendkívül tudatosan élő, és egészségesen táplálkozó barátnőm, aki kapott már Lyme-kórt, és hónapokig feküdt miatta bénultan, fel is állította a tételt: az az életmód az egészséges, ami közben nem ugrik az emberre fertőzött kullancs. Ezzel nagyjából fején is találta a szöget: sajnos csak szerencse kérdése, hogy mit dob nekünk a gép, belénk mászik-e a dög, vagy sem, ha igen, fertőzött-e, vagy sem, és ha fertőzött, akkor mivel?

Persze vannak módok a védekezésre, soroljuk, és döntse el mindenki, hogy mennyire tartja életszerűnek.

A kullancsok által leggyakrabban terjesztett betegségek a Lyme-kór, és a kullancs enkefalitisz, ami agyvelőgyulladást jelent, és nem kívánjuk senkinek (mondjuk más betegséget sem, nyilván, de ezt aztán tényleg nem). A kullancs enkefalitisztes esetek fele szövődménymentesen zajlik le, azonban még ilyenkor is gyakran visszamarad visszatérő fejfájás, memóriazavar, görcshajlam. A súlyos esetekben pedig, ami egyáltalán nem ritka, gyökeresen megváltozik az élete a betegnek, kénytelen például feladni az állását, iskoláját a szellemi és fizikai teljesítménycsökkenés miatt.

A cikk folytatásához kattints.