Felvágjuk a kismamát?

A szülés azon túl, hogy meghatározó élmény egy anya életében, gyakran jelentős kockázatot is hordoz magában. A kismamának lehetősége van kérni a hasi szülést az orvosától, azonban bizonyos kockázatok esetén, a nőgyógyász automatikusan ezt a megoldást választja.

Császármetszésnek azt a hasi műtétet nevezik, mely során az orvos megnyitja a méhet és „mesterséges” úton segíti világra a születendő gyermeket. Általánosságban elmondható, hogy császármetszésre minden olyan esetben szükség van, ha a hüvelyi úton történő szülés nagyobb kockázatot hordoz magában. Ez lehet például tűdőembólia, vagy szívinfartus fokozott kockázata, terhességi mérgezés, a köldökzsinór összenyomódása, a méhlepény idő előtti leválása. Az orvos azonban fájásgyengeség, korábbi császármetszés, harántfekvés, de iker- vagy koraszülés esetén is dönthet a hasi műtét mellett.

A fizikai kockázatok mellett egyre gyakoribb, hogy valaki egyszerűen csak fél a hüvelyi szülés közben fellépő fájdalomtól, ekkor pszichológiai szakvélemény birtokában szintén elvégezhető a műtét.

A kismama döntése alapján végrehajtott császármetszések száma az utóbbi években hazánkban is jelentős megugrott. Korábban egyfajta nyugati trendként kezelték, hogy az orvosi szakvéleménytől függetlenül kérelmezzék a hasi műtétet, mára azonban hazánkban is majdnem minden harmadik nő császármetszéssel hozza világra gyermekét. Több vélemény szerint ennek oka a szülő nő életkorával emelkedő kockázatokban keresendő, hiszen egyre később vállalnak gyermeket a családok.

Számos hiedelem tartja magát, amelyek miatt a nők ódzkodnak a természetes szüléstől. Az egyik leggyakoribb ezek közül a hüvely megóvása. A szexuális életük minőségét féltő édesanyákat a szakértők azzal nyugtatják, hogy  természetes szülést követően a nők 90 százaléka hat hónap után teljes értékű szexuális életet élhetnek.

Egy másik ok a – már említett – fájdalomtól való félelem. Császármetszés alatt az érzéstelenítés miatt valóban nem, vagy csak minimálisan fáj a szülés. Hüvelyi szülést követően viszont néhány óra múlva már lehet sétálni és a legtöbb esetben az intenzív osztályon történő megfigyelésre sincs szükség, míg a császármetszés sebei általában lassabban és fájdalmasan gyógyulnak, valamint számos kockázata van egy esetlegesen fellépő fertőzésnek.

Sokan féltik gyermeküket a szülőcsatornában előforduló oxigénhiánytól és deformitástól. A kutatások azt találták, hogy a hasi szülések számának emelkedésével nem változott érdemben az oxigénhiányos gyermekek száma, így gyakorlatilag elhanyagolható az összefüggés. A császármetszéssel született gyermekek feje olykor valóban gömbölyűbb, ám jobban megviseli őket a világrajövetel, hiszen teljesen felkészületlenül éri őket az ismeretlen közeg. A szölőcsatornában „küzdő” gyermek viszont nagyobb nyomásnak van kitéve, ami serkenti a stresszhormon termelődését, ez pedig segít neki a megváltozott körülményekre való felkészülésben.
Mindkét szülési módnak vannak előnyei és hátrányai, azonban a legfontosabb szempont minden esetben a baba és a mama egészsége kell, hogy legyen.

Szakcikk a témában:
Mikor szükséges a császármetszés?