Felvet a pénz, a gyereked meg nem hajlandó egyedül elaludni? Nem baj, mert már itt az autószimuláló bölcső
Ha végre piacra dobják nálunk is, nincs többé ringatás, álomba szoptatás! Bizony! Gyermeked álma egy folyamatos autóban ringatózás lesz.
Nem azt mondom, hogy néha nem örültem volna neki, mikor már az utolsókat rúgta az éjszakai anyai kitartásom. Egyik gyerekem se volt nagyon könnyű eset alvás terén, és sokszor keltek, míg én is le nem feküdtem melléjük. Na de…
This Crib Simulates The Feeling Of Driving To Get Your Kid To …
This crib will get your kid to sleep in no time.
Közzétette: Fatherly – 2017. szeptember 3.
És akkor ott a felirat a végén: „Nyerd meg a szülőséget”.– Hogyan? A szülőség egy nagy harc, és az a fő, hogy felülkerekedjem? Hogy végre legyőzzem ezt a nyígó-nyűgő kis izét, aki a gyerekem, és nem hagy élni? Oké, sarkítok… De valami itt félrement.
Fotó: thegreenhead.com
Ez a tárgy megvan? A Zaky Hand Pillow célja, hogy helyetted melegítse a babát. Mint Harlow majomkísérleteiben a szőranya: nincs igazi, de valami van, úgyhogy hozzábújok, legalább meleg. (Sose lettek normális felnőtt majmok a kísérlet résztvevőiből.)
Van jó anyámnak egy mondása, gyerekkoromban gyakran elsütötte, mikor valami ételt meghagytunk: Afrikában meg éheznek. Nekem erről a bölcsőről ez jut eszembe. Elképzelem, hogy annyira el vagyok eresztve, hogy éktelen összegeket bírok kiadni ilyesmire. De akkor is – rákölteném? Mit nyerek vele? Mit veszítek?
Afrikában sok baj van, de anyaságban speciel jók. Nem gondolják azt, hogy a baba igényei túlzottak, hogy a működésmódja szembemegy az övékkel. Nem zavarja őket a testkontaktus – persze, hiszen ők maguk is megkapták, ahogy közülünk közel sem mindenki. Nem hiszik, hogy a baba dolga a csendes vegetálás, sem azt, hogy normális, ha sokat sír. Az normális, hogy jelez, én pedig ott vagyok, úgyhogy értelmezem, és – még mielőtt sírnia kellene – segítek rajta. Nem egy meleg kesztyűvel és egy autóként mozgó kisággyal.
Nem azt mondom, hogy soha, kicsit se könnyítsük meg a gyerekezős mindennapjainkat. Hogy mártírkodjunk, hordozzuk a gyereket egész nap ha kell, ha nem, játsszunk vele, ha beleszakadunk is. Csak azt, hogy ez az egész lehetne valahogy sokkal természetesebb.
Mire vajon ez a temérdek tárgy, amivel körülbástyázzuk a csecsemőkort? Elfedik a bizonytalanságunkat, a bennünk lévő disszonanciát? Akkor vajon miért van, hogy ezek ellenére sem érezzük, hogy „megnyertük a szülőséget”, hogy tényleg jók vagyunk benne, hogy igazán örülünk neki? Ha pedig nem képesek elfedni – akkor mégis mi a fenének ez a rengeteg limlom az életünkbe?
