Figyelemzavaros lehet a gyerek a mobilozásodtól

Habár a kicsivel örömteli a közös játék, előfordul, hogy felnőttként (valljuk be) kissé elunjuk magunkat. A gondolataink hajlamosak elkalandozni, éppen ezért olyan csábító, hogy ilyenkor a telefonunk után nyúljunk. Ilyesmi kivétel nélkül mindenkivel előfordult már, most azonban tudományos bizonyíték is született azzal kapcsolatban, hogy miért hagyjuk az asztalon a mobilunkat, és koncentráljunk inkább a gyerekünkre.

A Current Biology nevű folyóiratban megjelent tanulmány szerint az, hogy a szülő mennyi ideig figyel kizárólag a gyermekére, hatással van a kicsi koncentrációs képességére.

A szülő figyelme befolyásolja, hogy a gyermek mennyi ideig lesz képes egy dologra koncentrálni

A kutatásban 36 szülő és egyéves gyermekeik szemét vizsgálták. Lejegyezték, hogy mennyi ideig voltak képesek a kicsik egy tárgyra koncentrálni akkor, amikor a szülők is ezt a tárgyat figyelték, és akkor is, amikor a szülők másra koncentráltak. “Mikor a szülők velük együtt figyelték a játékot, a gyerekek is sokkal tovább voltak képesek koncentrálni, mint akkor, amikor a szülőket nem mutattak semmilyen érdeklődést a tárgy iránt” – meséli dr. Chen Yu, a kutatás vezetője. “De ami még érdekesebb, hogy minél tovább figyeltek a szülők a játékra, a gyerekek annál tovább mutattak érdeklődést iránta még jóval azután is, hogy a szülők elfordították a tekintetüket.”

Tehát egyértelműen kijelenthetjük, hogy a szülők viselkedése közvetlenül hatással van a gyermek koncentrációs képességének fejlődésére. “Minél idősebb egy gyermek, annál tovább és tovább képes egy dologra koncentrálni” – mondja Yu. Ez a kognitív képesség egy teljesen egyedi tulajdonság mindenkinél, azonban az imént említett kutatás is bizonyítja, hogy a szülőként képesek vagyunk ezt pozitív vagy negatív irányba befolyásolni. Azt is elmondhatjuk, hogy a gyermekek koncentrációs képessége közösségben, társas kapcsolatok útján fejlődik, alakul (nem pedig akkor, amikor egyedül vannak).

De mégis hogyan lehetünk minderre hatással mi, szülők? “Pont úgy kell elképzelni ezt az egészet, mint egy párbeszédet. Ha a hallgató fél érdeklődést mutat az iránt, aki éppen beszél – minden érzékszervével rá figyel, kérdéseket tesz fel – akkor a beszélő fél is elkötelezettebb lesz, jobban megnyílik és többet fog beszélni” – magyarázza Yu. “Amennyiben azonban a hallgató fél nem igazán figyel a beszélőre, úgy ez utóbbi előfordulhat, hogy témát vált, hiszen nehéz úgy beszélni valamiről, ha a közönség abszolút érdektelen.” Amikor a szülő odafigyel a gyermekére, az pont ugyanígy segíti a kicsit arra fókuszálni, amit éppen csinál. “Ha egy gyerek elkezd egy játék iránt érdeklődni, ő maga dönti el, hogy meddig fog valóban arra az egy dologra koncentrálni. Azonban, ha a szülő is becsatlakozik, sokkal valószínűbb, hogy tovább lesz képes fenntartani az érdeklődését.”