Furcsán ugrál a gyerek – néhány szó a tikről

“A háttérben valamilyen megoldatlan belső konfliktus áll, azaz valamilyen nehéz gondolat, aggodalom, amivel a gyermek pillanatnyilag nem tud mit kezdeni. Tulajdonképpen a “lélek túlmozgásáról” van szó, amivel el akarja terelni a saját figyelmét a nehéz gondolatokról.”

Tisztelt Csáky-Pallavicini Zsófia !

Kis unokám 8 éves az első osztályt végezte nagyon jó eredménnyel. Kb 2 hete elkezdett ugrálni. Például amikor strandon voltunk akkor játszás közben ugrik egyet. Ha kis pajtásával beszélget, akkor is többször ugrik. Ez idáig nem volt. Nem tudjuk mire vélni, hogy miért van ez. Többször mint hogyha nyögne, amikor TV néz, vagy mikor mást is csinál.

Lehet hogy ez rossz szokás, vagy más baj lehet? A lányom is nagyon aggodik, nem szeretném neki mondani, hogy én is észrevettem. Kérem szépen a segítségét, hogy hová forduljunk, vagy mit tegyünk, Nem akarjuk a kislánynak mondani, mert akkor talán jobban felhívjuk a figyelmet rá, Köszönöm szépen ha válaszol. Tisztelettel:

Jámbor Józsefné

Kedves Jámbor Józsefné!

A kislány ugrálása és az időnkénti hangok a kisiskolás korban gyakran megjelenő tik megnyilvánulásai. A „tünetek” az esetek legnagyobb részében ártalmatlanok: valamilyen kézmozdulat, gyakran pislogás vagy hunyorgás, torokköszörülés vagy más hangadás, az Ön által is említett ugrálás a leggyakoribb megjelenési formák. A háttérben valamilyen megoldatlan belső konfliktus áll, azaz valamilyen nehéz gondolat, aggodalom, amivel a gyermek pillanatnyilag nem tud mit kezdeni – ez nyilvánul meg ebben a furcsa tünetben. Tulajdonképpen a “lélek túlmozgásáról” van szó, amivel el akarja terelni a saját figyelmét a nehéz gondolatokról.

A teendők közül az egyik az, hogy se nem piszkálják vele (a mozdulatokról „le lehet szokni”, de mivel a háttérben álló nehézség nem oldódik ezzel meg, a tünet egyszerűen „odébb vándorol”, azaz gyakorlatilag minden esetben valami más jelenik meg helyette – és nem is mindig kevésbé zavaró formában…), se nem „titkosítják” a témát. Mások felé persze a legegyszerűbb rossz szokásként beszélni a furcsa mozdulatokról, hogy elejét vegyék a kellemetlen faggatásnak és kéretlen tanácsoknak, de maguk közt jobb, ha ilyesféléket mondanak inkább: „Úgy látszik, most valami nehéz neked. Ki kéne gondolnunk együtt, hogy hogyan segíthetnénk rajta.” A kezelésben segít, ha nagyjából sejtik, mikor kezdődött, milyen események övezték a tik megjelenését. Beszélgethetnek a kislánnyal arról, volt-e számára valami nehéz azokban az időkben. Néha nem azt nevezik meg megterhelő emlékként a kicsik, amire mi magunk gondolnánk…

Amennyiben a helyzet nem változik néhány hét, a következő egy-két hónap során, mindenképp szükség lesz gyermekpszichológus felkeresésére, aki a megfelelő játékos-beszélgetős technikákkal segíthet a probléma megoldásában. Ilyen szakembert legkönnyebben a területileg illetékes Nevelési Tanácsadóban, vagy esetleg a területileg illetékes kórház gyermek mentálhigiénés osztályán találnak. Ezeken a helyeken az ellátás ingyenes. A tik hátterében nagyon ritkán áll ennél komolyabb, neurológiai eredetű betegség. Ennek kizárásában is a szakember fog tudni segíteni.

Nyugodt évkezdést és megnyugtató megoldást kívánva üdvözlöm:

Csáky-Pallavicini Zsófia