Gátmetszés vagy gátvédelem?

Évek óta dolgozom olyan nőkkel, betegekkel, akik  beavattak a várandósságuk, szülésük körüli problémáik kialakulásának körülményeibe, majd megosztották velem a pozitív változásokat segítő tényeket. Sok tévhittel találkoztam, melyeket olykor szakemberek is megerősítettek pácienseikben.

Családi körből, barátainktól csak olyan információkat kaphatunk a szülés után várható következményekről, változásokról, amiket ők maguk megtapasztaltak, hallottak. Az ő tapasztalásaik nem jelentik azt, hogy mindenkinek egyforma élményeket, érzéseket vagy akár nehézségeket jelent a hüvelyi szülés.

Mindezen tapasztalás, mind pedig anatómiai-élettani-orvosi ismereteim arra ösztönöznek, hogy – reményeim és szándékom szerint – támogassam az olvasókat a számukra legjobb döntés meghozatalában.

Már a várandósság alatt elkezdődik

A várandósság hónapjai alatt gátizomzatunk komoly fizikai terhelésnek van kitéve. A kisbabánk fejlődéséhez optimális feltételeket az egyre növekedő méhünk biztosítja és előfordul, hogy a testsúlyunk is intenzíven gyarapodik. A méhünket tartó szalagok ezalatt megnyúlnak és a gátizmunkra terhelődő nyomás miatt a hüvely izomzata, a húgycső záróizma is nyúlik, vékonyodik, romolhat a keringése, összességében gyengülhet.

Mindez nem kell, hogy elvegye a kedvünket a gyermekvállalástól, mert van ellenszere: az intimtorna. Segítségünkre lehet még az is, ha tudjuk, melyek azok a szokásaink, amelyekről eddig nem is gondoltuk, hogy ártunk velük magunknak. Ha mindezekkel tisztában vagyunk, már nyugodtabb szívvel hozhatunk a magunk és születendő gyermekünk érdekében jó döntést.

Éhező szövetek

Általában úgy véljük, hogy a tampon hasznos, praktikus, kényelmes dolog. Mit “szól” ehhez a hüvelyünk? Azért nem esik ki (amikor nem), mert hozzáfekszik a hüvelyünk falához, nyomja a nyálkahártyát, akár a húgycsövünket is összepréselve, miközben természetesen akadályozza az ereinkben a keringést. Így a vér odaáramlása, a tápanyag, oxigénellátás, az elhasznált vér elszállítása mind-mind csökkentett “üzemmódban” történik az érintett területen.

Megállapíthatjuk, hogy a tamponhasználat ideje alatt éheztetjük a hüvelyünk szöveteit, izomzatát. Olyan ez, mint amikor begipszelik a törött végtagot és néhány hét elteltével a gipszelt kar-láb izomzata szemmel láthatóan elvékonyodott. Az a különbség, hogy a hüvelyünk izomzata nem látszik és “kicsit” tovább sorvasztjuk, mint a gipszelt végtag esetében. Számoljunk együtt: ha kamaszkorunkban elkezdjük a tamponhasználatot, 12 éves kortól menstruálva, 28 napos ciklussal, 1 menses során 3 napig tampont  használva 32 éves koráig egy nő átlagosan 840 napon át nyomja össze az ereit a tamponnal.

Ez 20x több, mint az a 6 hét, amit egy kar esetleg gipszben töltve ilyen súlyos sorvadást szenved. Adódik a kérdés, hogy vajon a felsoroltakat a gátmetszéssel, illetve a császármetszéssel ki tudjuk-e védeni. A válasz ezek ismeretében már könnyű: sajnos, nem.