A gyermek: áldás – Székely János szombathelyi megyéspüspök javaslatai a népességfogyás megállítására
Székely János szombathelyi megyéspüspök gyermekvállalásról szóló írását közölte a Magyar Kurír. A főpásztor javaslatokat tett a népességfogyás megállítására is.
1. A család és a gyermekvállalás helyzete ma Magyarországon
Az első világháború idejéig évente több mint 250 ezer gyermek született a mai trianoni határokon belül. Az 1940–60-as időszakban ez a szám már csak körülbelül évi 180 ezer gyermek volt. Mára az egy év alatt megszülető gyermekek száma hozzávetőleg 90 ezer. Az 1950-es években a házasságkötések száma évente mintegy százezer volt, ma ez a szám körülbelül 40 ezer.
Magyarország népessége 1981 óta csökken. Akkor az ország lakossága hozzávetőlegesen 10,7 millió volt, ma körülbelül 9,8 millió. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a ’90-es években mintegy 360 ezer magyar érkezett Magyarországra Erdélyből, Délvidékről és Kárpátaljáról, akkor a teljes fogyásunk (a trianoni határokon belüli népesség teljes fogyása) alig több mint 35 év alatt megközelítőleg 1,2 millió volt!
A születések számának csökkenését jelentős mértékben megfordította az abortusztilalom (1953–56), az abortusz szigorítása (1973), és kis mértékben fékezte a gyes bevezetése (1967). A többi állami intézkedés (például a gyed, gyet, CSAD) jelentős születésszám-növekedést nem ért el. [1] Ez azt is jelzi, hogy a kérdést pusztán anyagi ösztönzőkkel nem lehet megoldani. A gyermekvállalás elsősorban nem pénz, hanem szív kérdése. Nagyanyáink, dédanyáink sokkal nehezebb anyagi körülmények között sokkal több gyermeket vállaltak.
A népességfogyás kritikus pillanatában vagyunk azért is, mert a szülőképes női korosztály nyolc éven belül 35 százalékkal fog csökkenni. [2]
A 2016-os Magyar Ifjúság Kutatás eredményei azt mutatják, hogy míg 2000-ben a 15–29 évesek 22 százaléka volt házas, ma csak a 10 százalékuk. Csak 24 százalékuk költözött el a szülői házból, 17 százalékuk jövedelme 0 és 35 ezer forint között van; 33 százalékuk tervezi, hogy egy ideig külföldön tanuljon vagy dolgozzon; 16 százalékuk, hogy véglegesen külföldön éljen. Legfőbb szórakozási formáik az internet, a tévé, a chat és a Facebook (megelőzve a zenehallgatást, barátokat, sportot). Míg 2004-ben átlagosan 344 könyv volt egy fiatal háztartásában, addig ma ez a szám 172. A fiatalok 6 százaléka mondja magát vallásosnak az Egyház tanítása szerint; 43 százalékuk mondja magát vallásosnak a maga módján. 29 százalékuk járt valamennyi időt iskolai hittanra.
A magyar lakosság körülbelül 24 százaléka él súlyos anyagi deprivációban (megfosztottság – a szerk.) Az EU 28 átlaga: 8 százalék. [3]
Természetesen öröm a gyermekszületések számának kis növekedése és a házasságkötések számának jelentős növekedése az utóbbi néhány évben, és nagyon jó irányba mutat a CSOK bevezetése is, ezeknek a pozitív folyamatoknak a mértéke azonban még igen messze van attól, hogy megállítsa a népességfogyást.
Mindebből az tűnik ki, hogy a jelenlegi trendet megfordítani nem könnyű, emberileg nézve szinte lehetetlennek látszik. Ennek ellenére meg kell próbálnunk megtenni mindazt, ami lehetséges. Mit tehetnénk?
2. Cselekvési javaslatok
a. Family mainstreaming
Mostantól minden törvényt, minden állami intézkedést meg kellene vizsgálni abból a szempontból, hogy a családokat, a házasságkötést, a gyermekvállalást segíti-e. Ha nem, módosítani kell az intézkedést.
b. Oktatás-nevelés
I. Jegyesoktatás mindenkinek
Minden házasságra készülő párnak legyen kötelező egy körülbelül négyalkalmas házassági felkészítőn részt venni. Szabadon választhatják meg a párok, hogy állami felkészítésben vagy valamelyik egyház által szervezett jegyesoktatásban kívánnak részesülni. Az oktatás fő témái között szerepeljen a kommunikáció, a konfliktusmegoldás, a tipikus férfi és női tulajdonságok, a gyermekvállalás és nevelés kérdése.
II. Családi életre nevelés az iskolában
A házasságok sikere nagymértékben lelki, szellemi tényezőkön múlik. Az iskola segítheti az érett, önzetlen, szeretetre képes személyiség kialakulását.
