A gyógymód neve: család
Az ezredforduló, az utolsó évtizedek rákényszerítenek bennünket, hogy újraértelmezzük azokat a fogalmakat is, amelyek látszólag a legnyilvánvalóbbak, amelyek értékét – sokáig úgy tűnt – nem kérdőjelezheti meg senki. A házasság és család krízise alkalmat ad arra is, hogy a lényeges vonásokat emeljük ki, és megszabaduljunk a sallangoktól. Akik ma azt állítják, hogy nincs szükség a családra, egy formális, kiüresedett családmodellt támadnak.
Végre választható
Az európai modellben a család évszázadokon át elsősorban gazdasági közösséget jelentett, a szülők választották ki a házastársakat, gazdasági és társadalmi megfontolások alapján. Az így létrejött házasságot, a családot és a gyermekeket a társadalom védte. A tradicionális házasságok igen sokszor valódi életközösséggé váltak, de a társadalom gyakorlatilag mindig elfogadta a férfiak számára a bordélyházak második világát, cserébe az asszony az anyagi biztonságot kaphatta. A XIX. század végének, XX. század első felének kedvenc irodalmi témája ezeknek a kiüresedett kapcsolatoknak és az ezekből való menekülésnek a leírása.
Ebből a szempontból a XX. század második felére újszerű helyzet alakult ki azzal, hogy a házasság valóban önkéntes vállalás eredménye lett.
Sok fiatalban ma is felmerül a kérdés: szükségem van-e a házasságra?
Ki az ügyes?
Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a hihetetlenül gyorsan változó, igen bonyolulttá vált, elidegenedett modern társadalomban minden eddiginél fontosabb az érzelmi biztonság, ennek alapja azonban csupán az életre szóló kölcsönös elköteleződés és a feltétel nélküli bizalom lehet. Ez a bizalom a valódi szabadság élményét adja, nélküle még a legszebben induló kapcsolatokat is kikezdi a bizonytalanság, a kétely. A feltétel nélküli bizalom az első, határozott döntés után egy életen át tartó akarást, határozottságot, kölcsönös odafigyelést és fejlődést igényel.
A valóságban azonban nem ilyen házasságokat látunk, és ez sok fiatalt elrettent a házasságkötéstől.
A fogyasztói kapcsolati minta jellemzője, hogy az érzelmeket is fogyasztási cikknek tekinti, cserealapnak: aki ügyesebb, jobb nőre, partnerre cserélheti a megunt régit.
Akiben ilyen házasságkép él, nem csoda, ha fél attól, hogy ő is beleesik a szülei, rokonai által megélt csapdába.
A személyiség érettségije
A rítusoknak az emberi társadalom szervezésében meghatározó szerepük van, nem véletlenül válik akkor orvossá valaki, amikor a diplomáját átnyújtják. Mégis a mai fiatalok közül sokan, ha el is ismerik a párkapcsolat fontosságát, ezt a legszemélyesebb ügyüknek tartják, és ezért nem érzik fontosnak a házasságkötés rítusát. De mi is a házasságkötés lényege? A kinyilvánított elköteleződés, amely egy életszakasznak, a keresés, a párkeresés időszakának a végét jelenti. Ezt tanúsítják azok is, akikkel a legközelebbi kapcsolatban állunk. A fiatalok, amikor a házasságkötést elutasítják, valójában az ellen tiltakoznak, hogy elfogadják a párválasztás véglegességével kialakuló önazonosságukat.
Világjelenség ma, hogy a személyiség érése kitolódik, a kamaszkor lebegtetett azonosság-keresése évtizedekig elnyúlik. Ez igaz a pályaválasztásra és a párválasztásra egyaránt.
A cikket ide kattintva tudod továbbolvasni.
