Hajsza a győzelemért – versenyekről szülőknek
Jó lenne, ha a gyerek eljárna versenyre, de nem akar. Fél. Te pedig ott állsz, mint szülő, kétségek között. Benevezd –e vagy ne? Beírasd valamilyen szakkörre vagy sem?
Tedd fel magadnak a következő kérdéseket:
Vajon a gyereked vagy a Te lelkednek tesz jót a verseny?
Neki vagy igazából neked fontos az, hogy induljon a versenyen?
El tudod fogadni őt teljesen?
Megengeded neki, hogy olyan legyen, amilyen?
Tudod szeretni akkor is, ha nemet mond a versenyre?
Ha el tudod fogadni őt, el tudod fogadni a döntését is?
Tisztában vagy azzal, hogy attól, hogy a Te gyereked a céljai nem kell és nem is lehetnek ugyanazok, mint a Te céljaid?
Mi történik, ha kiderül, valamiben nem egyezik a véleményetek?
Lehet-e szabad akarata a gyermekünknek?
Sajnos gyakran esünk abba a hibába, hogy gyerekünk neveléséhez, tanításához hozzátartozónak érezzük, hogy azt is csinálja mindig, amit mi mondunk neki. De vajon ez tényleg így van-e jól? Tényleg mindig azt kell tennie egy gyereknek, amire mi, szülők kérjük őt? Lehet-e szabad akarata a gyermekünknek?
Mint tanító azt mondom, hogy egy szintig igen, kell. Mindannyian voltunk gyerekek és emlékszünk rá, hogy voltak az „ezt-akkor-is-meg-kell-csinálni” feladatok. De voltak olyanok is, amiket nem! Békén hagytak bennünket. Hagyták, hogy olyanok legyünk, amilyenek vagyunk. Hagyták, hogy játsszunk a lakótelepen a többiekkel, fura tákolmányokat építsünk, vagy csak olvassunk a sarokban.
A cikk még nem ért véget, a folytatás az Imami oldalán!
