Hang- és képáradatban

A televízió hatalmas lehetőség az ismeretekre vágyó ember számára, aki nem tud minden témáról olvasni, minden helyre eljutni. A jól megválogatott műsorokból a kisgyermek is sok érdekes dologgal ismerkedhet meg, előfordul azonban, hogy nincs annyi ismerete, hogy probléma nélkül tudásába beilleszthesse, értékelje a látottakat. A nem megfelelő vagy hosszú ideig nézett műsor károsíthatja egészségét.

Manapság a szülő sietve viszi haza gyermekét a bölcsődéből vagy óvodából, mert hiszen még sok feladat, különmunka,házimunka várja. Autóban ülve vagy kézen ráncigálva, futva a kisgyermek nem képes rábámulni a világra és kérdezősködni, mert a szülő ideges és siet, célja a gyors hazatérés. Otthon legegyszerűbb , ha  a kisgyermeket leültetik  a  tévé elé, mert mialatt nyugodtan üldögél, a szülő zavartalanul tevékenykedik, gyakran nem is felel a gyermek kérdéseire, amelyeket a képernyőn zajló eseményekkel kapcsolatban föltesz. Jó esetben mese megy, de lehet hogy olyan, amelyben mindig püfölnek valakit, irreális, sérülés nélküli puffanások, elesések, szétlapulások láthatók, esnek meg a hősökkel. Vannak tudást nem közvetítő, a gyermek által egyáltalán nem érthető eseménysorokból álló rajzfilmek, kifejezetten káros, agresszivitást mutató műsorok, erős hang- és színeffektusokkal. Tévézés nélkül a gyermek megfelelő időben ágyba kerül, csend és sötét, vagy félhomály van a hálóhelyén, a szülő mond neki 2-3 perces mesét, az ágya mellé ül, fogja a kezét vagy akár ringatja. Ez a kisgyermek boldogan és biztonságban alszik el. Akár külön szobában van, akár egy szobában alszik a szülővel, csak halk beszédet hall, hangos műsor nem dübörög a fülébe. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy amikor a szülő a másik szobában nézi az izgalmas filmet, a sikolyok, robbanások hangja átszűrődik a gyermek szobájába és zavarja alvását.

Furcsa tünetek

Hogy mit jelent a fiatal, fejlődő idegrendszer számára a leírt ingerözön, azt a következményekből ítélhetjük meg. Tévénézés közben a természetes környezethez képest folyamatos, több tízszeres és százszoros hang- és fényinger éri a gyermeket, amelyet szorozni kell a tévénézés időtartamával. Az érdekes és érthető műsor is okozhat feszültséget, az ijesztő azonban félelmet és szorongást kelt. A feszült, „felhúzott” idegrendszer sokáig nem tud ellazulni, nem jön álom a gyermek szemére, éjjeli felriadások jelentkeznek, esetleg has- és fejfájásról, szédülésről panaszkodik, nem tudja kipihenni magát, nyűgös, ingerlékeny, szeszélyes. Nem mer egyedül maradni a szobában, fél a sötéttől, fél, hogy elhagyja a szülő. A szülő nem tudja mire vélni a tüneteket, ingerült lesz, büntet, vagy kiszolgálja a gyermek vágyait, nagyobb mértékben, mint kellene, s jönnek a további bonyodalmak.

A neurológiai  szakrendelőben  megjelent gyermekek közel 50 százaléka  nem szervi beteg, hanem  érzelmileg labilis, pszichésen feszült, és ez gyakran szervi panaszokban nyilvánul meg.

Jellemző panaszok a hányás, hasfájás, étvágytalanság. Néhány kisgyermek időnként furcsa grimaszokat, mozdulatokat végez, nyugtalanul futkározik, egy pillanatig nem tud megülni, nem foglalkozik egy tárggyal kitartóan. Az orvos a vizsgálatok során nem talál szervi bajt, de észleli, hogy a kisgyermek izgatott, feszült, „pörög”. A gyermekek napi programja rendszerint riasztó. Kevés életükben a pihenés, a nyugalom, csönd, az egészséges testmozgás, ugyanakkor az információszerzés meghaladja az életkornak megfelelő mértéket.

Napi fél óra!

A média által készen kapott ismeretek helyett a gyermek fejlődése szempontjából értékesebb az elmondott mese során meginduló fantázia, a séta közben látott tárgyak és személyek, események, közvetlen tapasztalása, például kirándulásnál az állatok, növények, tájak megismerése, a családról, ismerősökről szóló „mesék”, történetek. A szeretetteljes családi környezet, a szülők odafigyelése, a kérdésekre adott válasz vagy közös „munka” a háztartásban különösen emlékezetessé teszi az eseményeket a gyermek számára. Fontos a kenyérkereset, a házimunka, de a legfontosabb, hogy szánjunk gyermekünkre naponta legalább fél vagy egy órát, amikor mesélünk neki, sétálunk vele, közben beszélgetünk. Időt nyerünk, ha bevonjuk a házimunkába, még a piciket is, ahogy azt a nagycsaládosoknál látni.  A gyermekek segítőkészek, s a közös munkából sokat tanulnak. Nem baj, hogy ügyetlenek, lassan vagy rosszul csinálják, sokat tanulnak belőle. Ne sajnáljuk rá az időt és vesződséget! Nézzen a kisgyermek válogatott televízió-műsort, de naponta csak félórát! Tudatosan tervezzük meg napjainkat, bevonva minden családtagot, barátokat! Az így felnövő gyermekek boldogabbak és nyugodtabbak lesznek, s ritkábban kell orvoshoz, pszichológushoz fordulniuk.

A cikk a Képmás 2011. májusi számában jelent meg.