Háromdimenziós film? Hatéves kor alatt inkább ne!

Furcsa módon nem a szemészorvosok voltak azok, akik elsőként riadót fújtak a háromdimenziós játékok, mozifilmek, tévék láttán, hanem a gyártók. Kérdés, hinnünk kell-e nekik…

Először két éve a Nintendo egyik 3D játékához csatolták a figyelmeztetést: “hatéves kor alatt nem ajánlott”. Azzal indokolták, hogy a kisebb gyerekek szeme még fejlődésben van, és az izmok formálódását nem segíti, ha ilyen, természettől teljesen idegen módon kell használniuk őket. A figyelmeztetés logikusnak tűnik, hiszen a háromdimenziós dolgok úgy működnek, hogy a két szemre két különböző képet vetítenek, amit az agyban kell összerakni a teljes látvánnyá. Bár a két szem a hétköznapi életben sem kap tökéletesen egyforma képet a valóságról (sokat számít az a pár centis távolság), a háromdimenziós filmek, játékok esetében ez a két kép sokkal jobban eltér egymástól, mint amit a természetben megszoktunk. Ez az oka annak, hogy sok ember panaszkodik fáradtságra, szédülésre, hányingerre, amikor ilyen filmet néz. Ezek a tünetek a felnőtteket is megkínozzák, ám a gyerekeknél még erősebben jelentkeznek. Tény, hogy annak idején, amikor az emberek először láttak mozgófilmet, hasonlóan reagáltak rá. Sokan lettek rosszul a vetítőtermekben, hiszen az is teljesen újfajta élmény volt a szemnek és az agynak. Idő kellett ahhoz, hogy megszokjuk.

A cikk itt folytatódik!