Hasfájás vagy szomorúság?

A lelki eredetű fájdalom gondolatát sokan túl ezoterikusnak tartják. Ám sok jel mutat arra, hogy létezik. Kisbabáknál is. Többnyire hasfájásnak címkézzük.

Délután van. Hullafáradt vagy, még nem rázódtál bele teljesen a babás életmódba, ám a rokonaid már úgy gondolják, nincs szükséged segítségre. Alig várod, hogy a férjed hazaérjen, hogy egy picit a kezébe nyomhasd a babát, vagy legalább pár szót válthass egy beszámítható, beszélni tudó emberrel. A pici nyűgös, így te is egyre nyűgösebb leszel. Megpróbálsz mindent: mellre teszed, ringatod, énekelsz neki, de semmi. Egyre idegesebb vagy. Biztos rosszul csinálsz valamit, anyád is megmondta, amikor bejelentetted: “Azt a gyereket fel is kell nevelni!!!” Igaza volt, nem vagy jó anya, még megnyugtatni is képtelen vagy. A pici már ordít, te pedig… hát csak nem fogsz te is ordítani? Nem, de a határán vagy. Úgy érzed, nem éled túl, ha apa nem jön öt percen belül… Apa megérkezik, te a plafonon, a gyerek bömböl. Apa levetkőzik, kezet mos, kiveszi a kezedből a gyereket. A büdös kölyök még picit nyí, aztán már csak hüppög, végül megnyugszik, elengedi magát, és elalszik. Az első, ami beugrik: “Anyámnak igaza volt…”