Hazudjunk-e a Mikulásról?

Amikor ilyen élesen vetődik fel a kérdés: hazudjuk-e, hogy létezik a Mikulás, hazudjuk-e, hogy a Jézuska hozza az ajándékot, felmerül, vajon nem arról van-e szó, a szülő úgy érzi, ha elvész a kitalált történet, nem marad az ünnepből, a varázsból semmi, legfeljebb a megvásárolt ajándékok? Ha így van, ez az igazi baj, és ezen érdemes változtatni. A pszichológus a héten arról ír, az a legfontosabb, hogy mi is megtaláljuk, mit ünneplünk Mikuláskor, karácsonykor, és ne aggódjunk azon, hogy a gyereket jó darabig csak az ajándék érdekli, mert a idővel az ünnepek mélyebb tartalmát is megéli majd.

Rendszeresen felmerülő kérdés: „hazudjunk-e” a gyereknek a Mikulásról, vagy mondjuk meg az igazat, hogy nincs is. Különös hallani ezt a kérdést, hiszen magában foglalja, hogy Mikulás nem több kitalációnál, ami gyerekek szédítésére, vagy éppen jótékony módon valamiféle képzeletvilágba való beleringatására alkalmas.

Egyesek emlékeznek, milyen volt megtudni, hogy nem a Mikulás hozza az ajándékot, nem a nyuszi tojja a csoki tojást, és a karácsonyfa alá sem a Jézuska teszi az ajándékcsomagot. Az óvodában népszerűvé lehetett válni a jól értesültséggel, vagy éppen ellenkezőleg, ellenszenvet kivívni, ha a többiek nem akarták elfogadni a lehangoló verziót. Mások úgy emlékeznek, kapcsolódott ugyan valamilyen meseszerű magyarázat az ünnepek rítusaihoz, de ezeket vagy sosem vették szó szerint, vagy fokozatosan értették meg, hogy máshogy igazak ezek, és valójában a szülők állnak az ajándékozás mögött.