Hogy még könnyebb legyen a beilleszkedés

Amivel fokozatosan, lassú lépésekben ismerkedik meg a gyermek, azt sokkal könnyebben elfogadja, mint a hirtelen, egyik napról a másikra jövő dolgokat. Annak érdekében, hogy könnyebb legyen a beilleszkedés, néhány intézmény a legváltozatosabb módon próbálja megszerettetni az ovisokkal az „elkerülhetetlent”.

Vannak intézmények (több egyházi iskolában évek óta jól működik ), ahol délutáni „suliváró” foglalkozásokkal könnyítik meg az óvodából az iskolába történő átmenetet.
Az egyik általunk felkeresett iskolában hetente két alkalommal, délután egy órától négy óráig vannak az intézményben a gyerekek. Forgószínpad-szerűen, kiscsoportokban vesznek részt különböző foglalkozásokon, húsz  percenként szünetekkel váltakozva. Mozgásfejlesztés, játékos matematika, kézműves foglalkozás, mesés-verses óra.

Megkérdeztünk néhány elsős szülőt, akinek gyermeke a tanévkezdés előtti évben  járt ezekre a foglalkozásokra, hogy mit tapasztalt:

Kissné Katika:
„A kisfiam nagycsoportos volt, az óvó néni szerint nagyon visszahúzódó. A délutáni foglalkozásokon nagyon kivirult, büszke volt arra, hogy ő már iskolába járhat. Év végére már  tapasztalható volt nála a változás, és a legfontosabb, hogy szorongás nélkül, örömmel ment az iskolába szeptemberben, hiszen számára ismerős volt a környezet, a gyerekek, a tanító néni.”

P-né Anna:
„Az oviban nem igazán akart a foglalkozásokon részt venni a kislányom, de az új környezet inspirálta, és nagyon megszerette a tanító nénit, ő választotta, hogy kihez szeretne kerülni.

Danika (aki ma már igazi elsős):
„Ahhoz a tanító nénihez kerültem, akihez tavaly jártam, már várt engem. Én már első nap tudtam, hogy a bal kezem a szívem felőli kezem, mert a suliváróban tanultuk.”

Zsanett:  
„Sok gyereket ismerek az osztályból, és aki nem járt ide eddig, az még nem tudja, hogy a kígyó sziszegő hangjával milyen sok szó kezdődik.”

Egy foglalkozást vezető pedagógus véleménye szerint nekik is könnyebb az első osztályt elkezdeni, ha előtte már ismernek a leendő osztálytársaik közül néhány gyereket. „Mi, tanítók is ráhangolódunk erre a korosztályra, hiszen általában a negyedik osztályból kerülünk ismét elsőbe.”

Az is köztudomású, hogy a gyerek a gyerektől sokkal többet tanul, mint a felnőttől. A sulivárósok első osztályban már ismerősen mozognak, segítenek a többieknek, ismernek sok eszközt, fújják a mondókákat, viszik magukkal a többieket.
Nemcsak a beiratkozás előtt kell megismertetni az iskolát a szülőkkel, a gyereknek is lehetőséget kell biztosítani arra, hogy megismerjék azt a helyet, ahová nyolc, vagy akár tizenkét évig járnak majd.