Hogyan élhetünk boldog párkapcsolatban ötven év felett?

Szeptember végén került a könyvespolcokra Vansteenwegen neves belga szexuálterapeuta kötete, ami az 50 feletti korosztály párkapcsolatának kihívásaival foglalkozik. A szerző szerint tökéletes kapcsolat nem létezik, ugyanakkor több évtizednyi együttélés számtalan konfliktushelyzetet teremthet, ráadásul résztvevőinek rengeteg új kihívásokkal is kell szembenézniük.

A cikk több mint 3 éves. Tartalma elavult információt tartalmazhat.
2012. október 16. bencze.aron

Szeptember végén került a könyvespolcokra Vansteenwegen neves belga szexuálterapeuta kötete, ami az 50 feletti korosztály párkapcsolatának kihívásaival foglalkozik. A szerző szerint tökéletes kapcsolat nem létezik, ugyanakkor több évtizednyi együttélés számtalan konfliktushelyzetet teremthet, ráadásul résztvevőinek rengeteg új kihívásokkal is kell szembenézniük.


Alfons Vansteenwegen a belgiumi Leuveni Katolikus Egyetem Család- és Szexualitástudományi Intézetének igazgatója. Harminc éve dolgozik pszichológusként, szexuál- és párterapeutaként. Számos könyvét sok nyelvre lefordították. Nős, négy gyermeke van. Magyarországon eddig két kötetével szerzett rajongótábort magának. Az Ötletek a sikeres párkapcsolathoz és a Hogyan éljük túl a félrelépést? című munkáival elsősorban a fiatalabb korosztályt célozta meg, míg mostani könyve az idősebbeknek szól. A belga kapcsolati terapeuta őszintén, lépésről lépésre haladva írja le és elemzi az 50-75 éves korosztály párkapcsolatának legfontosabb kihívásait.

A szerelem nyomában

Hogyan lehet a rég tovatűnt szerelem helyén együttes munkával egy másfajta intimitást, tartós szeretetet kialakítani, amikor a munkával és gyerekneveléssel eltöltött több évtized után ismét egyre több idő jut egymásra? – teszi fel nyitásként Vansteenwegen. A szerző szerint ekkora ér véget a ”nagy álmok időszaka”: az új társ, gyermekvállalás, más karrier és álmaink megvalósításnak szándéka lassan kihuny. Ugyanakkor egyre inkább felszínre kerülnek azok az apró különbségek, melyek mindvégig megvoltak, ám a munka, gyereknevelés miatt kissé háttérbe szorítottak. Fel kell ismerni: a férfi és a nő habitusából, gondolkodásmódjából és igényei alapján különböznek! Mint írja, egyetlen igazság nem létezik. Ennek belátása rengeteg veszekedéstől óvhatja meg a párokat.

Alfons Vansteenwegen szerint jót tehet egy kapcsolatnak az is, ha mélyen beszélgetnek egy-egy komolyabb témáról, és a diskurzus alatt arra is figyelnek a felek, milyen mélyebb üzenet rejlik a kimondott szavak mögött. Egy ilyen őszinte beszélgetés új terveket, sőt új, kompromisszumos döntéseket eredményezhet a jövőre vonatkozóan.

Új dolgok felfedezése

Egy eleven kapcsolatban a partnerek továbbra is készek és képesek új dolgokat felfedezni egymásban. Mivel a „szópárbajjal” nem hagynak fel, eredetiek maradnak egymás szemében. A kapcsolat nem kopik meg, nem szürkül el, ha a felek folyamatosan megosztják egymással érzéseiket és élményeiket. A lényeg: a kölcsönhatás két autonóm személyiség között, akiknek megvan a maga saját és a másikétól különböző valósága és világlátása, és akik ezt a valóságot folyamatosan megosztják egymással. És akik „különbözőek” maradnak egymás számára: nagyon önállóak, mégis nagyon közel állnak egymáshoz. Ez teremti meg az együttélés intenzív dinamikáját – vélekedik Vansteenwegen.

Mentális válás

A kötet egyik legérdekesebb fejezete a mentális válásról szól. A szerző szerint ez a folyamat az együtt maradást szolgálja. A kifejezés a világlátásban bekövetkező szétválásról, a kapcsolat másfajta szemléletéről, a két fél közötti különbségek megőrzéséről szól. Vansteenwegen azt írja, először el kell távolodni a másiktól ahhoz, hogy folytathassuk vele a párkapcsolatot: meg kell engedni és tisztelni kell a különbözőségeket, mert az igazi, reális kapcsolat csak így válik lehetővé. A gyakorlatban a terapeuta szerint ez akár azt is jelentheti, hogy felhagyunk a másik túlzott törődésével. Ne akarjuk megmondani neki, mitől lesz boldog a másik, vagy mi a jó számára. A ”tudom mi a jó neked” elv nem vezet mindig jóra – vallja. Főleg akkor, ha a másik ugyanezt gyakorolja, és ezt a viszontreakciót már nem tudjuk elviselni! A másik fél ugyanis azt érzi, elveszik a szabadságát, nem egyenrangú partnerként kezelik őt.

Vansteenwegen kiemeli, a törődés csökkentése nem egyenlő a közömbösséggel, hanem a másik önállóságának tisztelete.