Hogyan ne legyünk helikopterszülők?
Az érettségizett gyermekek úgy mennek egyetemre mostanában, hogy nem tanultak meg gondoskodni magukról. Julie Lythcott-Haims, a How to Raise an Adult című könyv szerzője szerint a túlzott szülői gondoskodás és a túlságosan sokáig tartó gyermekkor jelensége járványosan terjed a nyugati világban.
Julie Lythcott-Haims a Stanford Egyetem tanszékvezetőjeként elsőkézből tapasztalja az újonnan érkező hallgatókra jellemző, zavarba ejtő tendenciákat. Jobbak a tanulmányi eredményeik, mint az előttük járóknak, több versenyt nyertek, képesek irányítani, vannak külföldi tapasztalataik, jók a kommunikációban, de nem tudják, kik ők, mik az álmaik és mik a céljaik. Sokan olyanok már, mint a robotok, vakon követik szüleik iránymutatását, melyik tantárgyat vegyék fel, hogyan szerezzenek ajánlólevelet a legjobb képzésekre.
A szakember azt is észrevette, hogy a fiatalok nagyon nem önállóak, még mindig a szüleikre támaszkodnak. Állandóan hívják őket, tanácsot kérnek, megkérik a szülőket, hogy regisztráljanak helyettük az órákra, küldjenek nekik csomagot, segítsenek a házi feladatban, sőt még arra is, hogy beszéljenek a professzorokkal, ha nem kaptak jó jegyet.
Mi lesz velük?
Mindebből adódik a kérdés: hogyan fognak munkába állni, ha még egy főiskolát sem tudnak önállóan elvégezni? Sokat hallunk arról, milyen nehéz az Y-generációval a munkahelyeken, hiszen úgy érzik, nekik különleges jogaik vannak, lusták, nárcisztikusak, és nehezen kezelhetők.
Nos, ez egyértelműen a szülők hibája. Ha a szülő túlféltő, mindent megtesz, hogy megvédje a gyermekét a félelmetes külvilágtól és nem felkészíti arra. Ha tigris szülő, akkor kemény kézzel irányítja a gyermekét, mindig megmondja neki, hogy mit tegyen a siker érdekében.
Egyre gyakrabban fordul elő, hogy a szülő nem meri elengedni a gyermeke kezét, mindent megcsinál helyette, hogy a lehető legkényelmesebb élete legyen – tanácsadó, sofőr, időponttervező és titkár egyben. Őket hívja a szakirodalom helikopterszülőknek. Ők azok, akik úgy érzik, a gyermekeik nélkülük nem lehetnek sikeresek. Ezzel akadályozzák, hogy önállóan legyenek hatékonyak.
Hogyan ne legyünk helikopterszülők?
Ne a gyermekünkön keresztül éljünk! Éljük a saját életünket és engedjük, hogy a gyermekünk is élje az övét. A jegyei az övéi, nem a miénk. Ne kényszerítsünk rá olyat, amit nem ő, hanem mi akarunk, abban támogassuk, amit ő akar csinálni.
Tanítsunk neki új készségeket!
