Hogyan tanítsuk meg a gyerekeket osztozkodni?
Általában minden gyerek szobájában rengeteg a játék, mégis, mikor a szomszéd kisfiú átjön játszani, mindig az a – sokszor rég elfeledett vagy hanyagolt – játék kell a csemeténknek, amihez a szomszéd nyúl. Ezzel elkezdődik a veszekedés, s hirtelen a móka és kacagás átváltozik sírássá és hisztivé.
Valószínűleg minden szülőnek ismerősen hangzik a fenti szituáció, de meg kell értenünk, hogy valamin osztozkodni a gyerekek számára nem magától értetődő dolog, számukra sokkal fontosabb megismerni, mit jelent, hogy „enyém”, mint az, hogy „gyerünk, játszunk valamivel közösen”. Az osztozkodást a szociális, érzelmi és kognitív fejlődés során tanulják meg.
A bölcsis korú gyerekeknél az osztozás azt jelenti, hogy elveszek valamit a másiktól, óvodás korban ez természetesen pozitív irányba változik, négy évesen a gyerekek már képesek a másik fél szemszögéből nézni a dolgokat. Megértik például, ha azt mondjuk nekik „Te hogy éreznéd magad, ha a barátod minden játékot magához ölelne és egyet sem adna neked játszani?”
Maga az osztozni szó jelentése is összezavarhatja a gyerekeket, például megkérhetjük arra a gyerekünket, hogy ossza meg velünk a takaróját, de ez teljesen mást jelent számára, mint valamilyen játékot odaadni valakinek, vagy valamivel úgy játszani, hogy ki kell várnia a sorát.
Nagyon fontos, hogy nem szabad azért mérgesnek lenni a gyerekünkre, mert zavarban vagyunk miatta a többi szülő előtt, hogy nem hajlandó osztozni valamin. Így a gyerek számára csak az szűrődik le, hogy osztozni egyet jelent azzal, hogy kiabálnak rá, vagy rászólnak.
