Hogyan válik apává a férfi?
Mindenkitől azt hallani, mennyire meghatározó pillanat az apává válás, éppen ezért talán kevesebb szó esik arról, hogy bizony nem minden férfiban alakul ki azonnal a kötődés újszülött gyermekéhez. Ettől nem kell megijedni, nem árt viszont őszintén beszélni róla. A Család.hu írása.
„Természetesen kézbe fogta a gyermekünket. Készültek közös, mosolygós képek róluk. Néha-néha pelenkát is cserélt, szundikált a babával a mellkasán, ahogy a legtöbb férfi szokta. De nem tudtam elhessegetni azt a kínzó érzést, hogy a férjem nem szerelmesedett bele annyira a gyermekünkbe, mint én, és ez a félelem csíráját ültette el bennem, hogy mégsem lesz belőle olyan jó apa, amilyennek reméltem” – vallotta be írásában az amerikai Rita Templeton.
Persze az is lehet, hogy ez csak valamiféle üldözési mánia volt a kismama részéről, ismerte el ő is, hiszen jórészt apa nélkül nőtt fel, ezért olyan édesapát szeretett volna a saját gyermekének, aki mindig jelen van az életében, megtanítja biciklizni, horgászni viszi – egyáltalán, ott van neki. „A saját apám, mielőtt belefáradt volna az apaszerepbe, és lelépett, az úgynevezett ’hagyományos’ apafigurát hozta – ő volt a pénzkereső, ő volt az, aki kicserélte a villanykörtét, és elvégezte a ház körüli teendőket. De sosem volt az, akire az ember rábízta volna a titkait, vagy szívesen lógott volna vele. A másik megölelése, egyáltalán: a szülői szeretet bármilyen jele, nem az ő stílusa volt” – írta Rita.
Ő természetesen más apát akart a gyermekeinek, olyat, aki minden nap bizonyítja, milyen fontosak a számára, aki aktívan jelen van az életükben – amilyet magának is mindig is szeretett volna. Visszatérve a gyermeke születése utáni időszakra, a hetek (majd a hónapok) csak múltak, és bár a férje segítette mindenben, tisztán érezte, hogy a részéről ez inkább kötelesség, mint öröm. Amikor már éppen kezdett volna nagyon kétségbeesni, a hatodik hónap környékén valami megváltozott, mintha a férje és a kisfiuk kapcsolata beindult volna.
A férfi rájött, mivel tudja szinte bármilyen körülmények között megnevettetni a fiát, és imádta, hogy a kacaja a sajátjának a kisgyermekes változata. Ez mindent megváltoztatott, és Rita nagy megkönnyebbüléssel jött rá, hogy a férje alighanem csak kicsit későn érő típus, legalábbis ami az apaságot illeti, és egyszerűen szüksége volt a gyermek tudatos reakcióira, visszajelzéseire ahhoz, hogy képes legyen szoros kapcsolatot kialakítani vele.
Ami nem véletlen, hiszen ilyen szempontból az anyáknak könnyebb dolguk van. Ők az első pillanattól mindent odaadnak a gyermeknek, kilenc hónapjuk van arra, hogy megtapasztalják a növekedését, aztán ott van a szülés folyamata, és a hormonok is segítenek nekik.
A cikk ITT folytatódik.
