Húsevés és szoptatás avagy mi okozta az emberiség térhódítását?

A vegetáriánusok és az állatvédők talán vitába szállnak majd azzal az új kutatással, amely szerint a húsevés hozzájárult az emberiség gyorsabb térhódításához. A feltételezések szerint ugyanis a hús beillesztése táplálékláncba azt eredményezte, hogy a szoptatós anyák korábban leválasztották gyermekeiket, s így egyre több utódot tudtak létrehozni.

A svéd Lund Egyetem kutatói 67 emlős – köztük az ember, az emberszabású majmok, az egerek és a gyilkos bálnák – összehasonlító vizsgálatából vontak le következtetéseket mégpedig a húsevés és a szoptatási idő hosszúságának összefüggésében. “A húsevés megszakítja a szoptatási periódust, így rövidebb idő telik el két szülés között. Ennek pedig döntő hatása lehetett az emberi evolúcióra” – jelentette ki a kutatást vezető Elia Psouni klinikai pszichológus.

Az ember legközelebbi rokonához, a főként növényi étrenden élő csimpánzhoz viszonyítva az látszódik, hogy a majdnem kétszeres élettartam ellenére az embereknél sokkal rövidebb az átlagos szoptatási periódus. A csimpánz anyukák 4-5 évig szoptatják kicsinyeiket, míg ez az időszak az embereknél átlagosan két év négy hónap.

Az évek során számos alkalommal vizsgálták már az emberek relative rövid szoptatási idejének okát, de más aspektusból közelítették meg a kérdést: szempontjaik között főként a család méretével összefüggő, tanult  társadalmi és viselkedésbeli minták szerepeltek. Ez az új kutatás azonban azt mutatja, hogy a szoptatás általában minden fajnál akkor ér véget, amikor az utód agya elér egy bizonyos fejlettségi szintet.

A svéd kutatók ennek megállapítására három kategóriát állítottak fel: a ragadozókét (vagy olyan fajokat, amelyek étrendjének energiatartalma legalább 20 százalékban hús), a növényevőkét (vagyis olyan fajokat, amelyek csak növényi eredetű étellel táplálkoznak) és a mindenevők csoportját, amelyek egyaránt fogyasztanak növényi és állati eredetű táplálékot. A vizsgálat során így az ember is a ragadozó kategoriába került, annak ellenére, hogy mindkét táplálékot magához veszi.

Az anyatejes táplálás idejét összevetve azt találták, hogy a nagytestű majmok, mint például gorillák, orángutánok és csimpánzok esetében minden alkalommal attól függ a szoptatás hossza, milyen arányban szerepelnek ezek az összetevők a táplálkozásukban.

“Sokan talán provokatívnak tartják a felvetést, hogy az ember ilyen tekintetben összehasonlítható az állatokkal. Szeretnénk azt gondolni, hogy a kultúránk megkülönböztet minket ezektől a fajoktól. De ha az anyatejes táplálásról és az elválasztásról van szó, akkor semmilyen kulturális magyarázat nem helytálló, mert ez színtiszta biológia” – mondta Psouni .

A kutatás vezetője ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy ők csupán adalékkal szeretnének szolgálni ahhoz, hogy megtudjuk, miért terjedt el olyan gyorsan az emberi faj a Földön. Ebben pedig szerintük egészen biztosan szerepet játszott a táplálkozási szokások megváltozása. De ez nem jelenti azt, hogy bárkit húsevésre vagy vegetáriánus életmódra buzdítanának.