Így hozd egyensúlyba az edzést, a munkát és a családot

A sporton kívül is van élet

Vannak olyan sportágak, amelyek különösen sok időt igényelnek, ilyen például az öttusa, a triatlon, a hosszútávfutás vagy a kerékpározás. Azok a sportolók, akik rendszeresen edzenek, szeretnének fejlődni és konkrét célok felé törekszenek, pontosan tudják, hogy napi 60 perc nem feltétlenül elég az optimális teljesítményhez.
– Valószínűleg nincs egyetlen olyan megoldókulcs, amely mindenkinél beválik az egyensúly kialakításánál, de az biztos, hogy a komolyan sportolóknak ki kell hozni a helyzetből a lehető legkedvezőbb verziót. Ideális esetben az edzők is úgy próbálják összeállítani egy-egy sportoló edzéstervét, hogy tekintetbe veszik a sporton kívüli elfoglaltságaikat is. Biztos vagyok benne, hogy csak akkor lehet valóban elégedett a sportoló az életével, ha sikerül valahogyan fenntartani ezt a nagyon kényes balanszot, hiszen a sportsikereken kívül az élet más területein is fontos a jelenlét.

Az 5 legjobb tanács

1. A pihenőnap pihenésre szolgáljon

A pihenőnapokon igyekezni kell valóban pihenni. Ha ilyenkor füvet nyírunk, vagy a gyerekeket fuvarozzuk egész nap, a másnapi megmérettetésen sem fizikailag, sem szellemileg nem leszünk csúcsformában. A pihenés során a szervezet „újjáépíti” önmagát, és ha ezt nem engedjük meg neki, jelentősen csökkenthet az elvárt teljesítményünk. Próbáljuk olyan napokra időzíteni a pihenést, amikor semmi komoly, időrabló feladat nem vár ránk.

2. Hangoljuk össze az edzésnaptárt a családi naptárral

Ha leülünk a családdal és konkrétan bevezetjük a naptárunkba, kinek mikor milyen fontos programja van, elkerülhetjük a későbbi csalódásokat, frusztrációt.  Először érdemes a kihagyhatatlan családi és munkahelyi kötelezettségeket rögzíteni (értekezletek, családi napok, a gyerekek meccsei), majd ugyanilyen szigorúsággal lefektetni az edzésbeli kötelezettségeket is.  Ezután lehet beilleszteni a rugalmas programokat, mint kirándulás, fűnyírás, stb. Ha a család minden tagja tud mindenki programjairól, könnyen elkerülhetők a félreértések.

3. Vonjuk be a családot egy-egy versenybe

A családtagok is könnyebben el fogják fogadni a sok időt igénylő edzéseket, ha egy-egy kiválasztott versenyen ők is a sportolóval izgulhatnak. Érdemes utánanézni, milyen versenyen indulhatnak akár gyerekek vagy családok is (futóversenyek, IronKids, stb.) és nem a győzelemért, hanem az együttlét öröméért részt venni néhány ilyenen. Ha a családtagok nem szeretnének sportolni, az is nagyszerű élmény lehet, ha önkéntesként vannak jelen vagy csak egyszerűen szurkolnak a versenyzőnek.

4. Figyeljünk a testünk jelzéseire

Ha már kialakítottunk egy szigorú napi-, heti-, havi-, éves tervet, gondolhatnánk, hogy ettől aztán soha semmilyen körülmények közt nem lehet eltérés. Itt azonban fontos a szellemi rugalmasság és a sportolóknál gyakran megfigyelhető maximalizmus átértékelése. Vajon mit nyerünk azzal, hogy egy megfázás során vagy egy váratlanul kimerítő munkanap után ragaszkodunk hozzá, hogy időre letekerjük a betervezett kilométereket? Valószínűleg csak rontunk az állapotunkon. Figyeljünk inkább a testünk jelzéseire, és ha egy kis kíméletet kíván, adjuk meg neki. Ha viszont éppen ellenkezőleg, például az elmaradt szülői értekezlet helyett érzünk magunkban késztetést egy kicsit hosszabb táv lefutására, azt is érdemes beiktatnunk.

5. Vegyünk igénybe profi segítséget

Egy kemény felkészülési időszak közben nagyon nagy plusz terhet róhat a sportolóra minden más tevékenység. Ilyenkor fontos, hogy tudjunk segítséget kérni – akár a családtól, akár külső, fizetett segítőktől. Egy sportoló nagyon sok pénzt elkölt a felszerelésére, a táplálkozására, az edzéseire – egy kis plusz kiadást megér a felkészülés nyugalmának biztosítása is. Azt is meg kell tanulni, hogy néhány dolognak mindenképpen hátrébb kell kerülnie a fontossági listán, vagyis például a fűnyírást és a takarítást más is el tudja végezni helyettünk.
– Ugyanilyen jelentőségű, hogy az edzéstervezésben és az edzésmunkában is merjük profikra bízni magunkat. A nagy cél kitűzésekor például érdemes elvégeztetni egy teljesítménydiagnosztikai felmérést és ennek eredményeire alapozva megtervezni a felkészülést. A teljesítménydiagnosztika olyan terheléses vizsgálatokat foglal magában, amelyek arra keresik a választ, hogy milyen teljesítményt nyújt a sportoló, ezt milyen állapotban produkálja, és melyek azok a tényezők, amelyek akadályozzák a még jobb teljesítmény elérésében – hangsúlyozza Fülöp Tibor, a Sportorvosi Központ sportszakmai igazgatója, laborvezetője. – A profi teljesítménydiagnosztika a sportágspecifikus tesztprotokollt, eszközparkot, kiértékelést és tanácsadást is magában foglalja. Többek közt a leginformatívabb laktátméréses lépcsőteszt nyújt segítséget az aerob és anaerob küszöbök, valamint az egyéni intenzitási zónák meghatározásához. A spiroergometriával végzett VO2 max-teszt a maximális oxigénfelvevő képesség mérésére szolgál. Az ún. Wingate-teszt pedig az anaerob teljesítmény, a robbanékonyság és gyorsaság analizálását teszi lehetővé.  Az orvosi terheléses vizsgálatokkal szemben itt a legfontosabb cél, hogy az információk hasznosíthatóak legyenek a sportolói, illetve edzői gyakorlatban, és valós segítséget nyújtsanak az edzésmunka optimalizálásához. Az optimális, személyre szabott edzéstervezés pedig remek alapja lehet az egyensúly kialakításának.