Így segíthetsz a szorongó gyereken!
Körömrágás, hajcsavargatás, rejtélyes hasfájás - mind arra utalhat, hogy a gyermeket nyomasztja valami. A szorongás alapvetően természetes reakció, de azért nem árt, ha a gyereknek megtanítjuk, hogy az elfojtás helyett hogyan tudja kifejezni és kezelni az érzéseit.
A változásokat felnőttként sem viseljük könnyen, de különösen igaz ez a gyerekekre, akik szeretik a biztonságot és a kiszámíthatóságot. Egy kistestvér érkezése, egy költözéssel kombinált oviváltás vagy a szülők válása mind hatalmas stressz, ami szorongást válthat ki egy kisgyermekből. Tamás-Lipták Zita gyermekpszichológus segített összegyűjteni, hogy miből ismerhetjük fel, ha gyermekünk szorong, és adott pár tippet, hogy hogyan segíthetünk rajta ilyenkor.
Óvodáskorban a szorongásnak nagyon változatos jelei lehetnek, ezek közül néhány a szülők számára is jól ismert, néhány kevésbé. Vannak, amik viselkedésben, cselekvésben nyilvánulnak meg, míg mások az érzelmek szintjén. Többek között szorongásra utalhat a körömrágás, a már stabilan szobatiszta gyerkőc újbóli bepisilése, a haj tépkedése, vagy ha nehezen alszik el. Szintén gyanúra adhat okot, ha olyan testi tünetekre panaszkodik, melyeknek az orvosi vizsgálatok nem találják az okát (például fejfájás, hasfájás), vagy ha gyakran kap kezelhetetlen dührohamot, esetleg épp ellenkezőleg, túlzottan félénk és visszahúzódó. Fontos megfigyelni és végiggondolni, hogy a tünet, viselkedésváltozás milyen helyzethez, életeseményhez vagy személyhez köthető, ha ezt tudjuk azonosítani, az segíthet a kiváltó ok értelmezésében.
A szorongás okai
A szorongás hátterében gyakran valamilyen nagyobb változás áll, ami a családot érinti. Ilyen például a válás, költözés, testvér születése, családtag halála vagy súlyosabb betegsége, egzisztenciális válság. Igen gyakori ok a szülők közötti feszült, konfliktusos viszony, a párkapcsolat bizonytalansága, amit ha titkolni is próbálnak a gyerek elől, ő az ehhez kapcsolódó szülői belső állapotokat pontosan érzékeli.
Az is lehet, hogy a gyerek valami olyannak volt szem- vagy fültanúja, ami megijesztette őt, félelemmel töltötte el, ami értelmezhetetlen volt számára. A túlzott szülői engedékenység, a biztonságot jelentő határok, keretek hiánya is állhat a szorongás hátterében. Súlyos szorongásos tüneteket eredményeznek az elhanyagolás és a bántalmazás különböző formái is. Illetve vannak gyerekek, akik alkatuknál fogva aggodalmaskodóbbak, stresszesebbek, félénkebbek, visszahúzódóbbak – de ilyenkor sokszor arról van szó, hogy a szülő maga is hasonló karakter.
A cikk itt folytatódik.
