Így tartsd oda a bal orcád azaz a jó házastárs vitázik!

Folytatjuk Papp Miklós előadását, melyet a morálteológus Somogyiné Petik Krisztina és Kézdy Anikó pszichológusokkal közösen tartott a Sapientia Hittudományi Főiskolán. A téma ezúttal is “… és boldogan éltek, amíg meg nem haltak” – azaz a Kommunikáció, ami összetart. Míg előző cikkünkben a szexualitást és Istennel való kapcsolatunkat vettük górcső alá, most nézzük meg, jól kommunikáljuk-e problémáinkat!

Jung szerint azzal van konfliktusom, akivel élő a kapcsolatom, tehát a konfliktus alapvetően nem rossz dolog. Azonban érdemes folyton reflektálni önmagunk felé, hogy lássuk, hogyan kommunikálunk ezekben a helyzetekben? Akkor sem kell elkeseredni, ha hiányosságokat tapasztalunk, hiszen a kommunikációs formák tanulhatóak! Ez egy hosszan tartó folyamat, amelyben régi beidegződéseket, rossz szokásokat kell mozgósítani, s akár mintákra, támogatásra, a másik visszajelzésére is szükségünk lehet!

Nem a vita bűn, hanem a konfliktuskezelő kultúra hiánya!

Papp Mikós előadásában rámutat: a teológia szerint is merhetünk vitázni, bátran belemehetünk, hiszen teremtmények vagyunk, normális, hogy van köztünk nézeteltérés. Krisztus még a pokolba is leszállt értünk, tehát tudnunk kell, hogy még konfliktusainkban sem vagyunk magunkra hagyva! Sőt, ha szeretjük egymást, merünk vitázni! Azt azonban tudnunk kell, hogy nem mindegy, vitázunk vagy veszekedünk-e. Mert szeretettel kell ezt is, és a veszekedés mögött már bántás, bűn van, azaz ott van benne a gonosz is. A morálteológus szerint nem a vita az igazi bűn, hanem a konfliktuskezelő kultúra hiánya. És ezt a hiányt észre sem vesszük, ez az igazán nagy baj! A vita ezzel szemben egyenesen kötelező, jó dolog!

Destruktív kommunikáció – az meg mi?

Talán nehéz elképzelni is, de kapcsolataink alapja, a kommunikáció sem visz mindig előrébb. A szaknyelvben ezt nevezik destruktív kommunikációnak, amelyet magunkkal hozott rossz minták, megoldatlan konfliktusainkból maradt tüskéink okozhatnak, valamint az, ha önértékelési problémákkal küzdünk, esetleg harag van a szívünkben, ami miatt önkéntelenül is törleszteni szeretnénk a másik felé – magyarázzák a pszichológusok.

Láthatatlan támadás

Az egyik ilyen destruktív kommunikációs forma a támadás, ami agressziót hordoz magában. Amikor csak saját érdekeinket vesszük figyelembe, le akarjuk győzni a másikat. Érdekes, hogy ennek a kommunikációs formának látszólag nem is támadó a megnyilvánulási módja, ám ez csak a látszat. Ide tartozik a panaszkodás, a kritika, a másik elemezgetése és a sértett hallgatás is.

Az természetes, hogy azokkal szemben érzünk indulatot, haragot, akik fontosak nekünk, akik megérintenek minket, ezért társunkkal kapcsolatban hamarabb előjöhetnek hasonló reakciók. De ne feledjük a példázatot, mikor egy hatalmas elefántot vizsgáltattak vak emberekkel Indiában. Aki a lábánál volt, az azt gondolta, egy vékony állattal van dolga, aki pedig az orrmányánál, egész mást képzelt az elefántról, mint a hátán ülő! Valahogy így van ez saját, egyéni igazságainkkal is egy házastársi vitában. Az igazság az elefánt, ami egy összetett dolog, s mindenkinek van rész-igazsága egy vitában.

Ezért nem kezdhetjük úgy a mondatot, hogy „az az igazság”! Ezért van szükség kommunikációra, vagyis hogy a vak emberek (házasfelek) megvitassák egymással tapasztalataikat, s ne meggyőzni próbálják egymást a maguk igazáról. Ezért van az, hogy ha legyőzöm a másikat, ha csak nekem lesz igazam, valójában nem az igazság győz!

Ugyanakkor nem elhanyagolható tény, hogy a vita elején fellép bennünk egy indulat, testünk olyan tüneteket produkál, mintha megtámadtak volna bennünk. Ez nem bűn, teljesen természetes, egészséges jelenség, csak az a baj, ha meg is maradunk ezen a szinten. Talán nem is kell mondani, de azért Papp Miklós azt is leszögezi, hogy bármifajta testi agresszió csírájában öli meg a jó vita lehetőségét.

Így kell odatartani a bal orcádat!

Másik destruktív kommunikációs forma az eszkaláció, azaz a konfliktus kiterjedése. Ha visszabántom a másikat, védekezésül visszavágok, elbújok vagy bosszút forralok, ami egyébként egy gyerekkortól fellépő természetes vágy. De hiába emberi reakció, a házasságot bődületes mértékben romboljuk vele – figyelmeztetnek a pszichológusok. Ezért érdekes a hegyi beszédben Jézus kijelentése, így kell értelmezni azt, hogy tartsuk oda a másik orcánkat is. Nem szabad visszaadni, nem szabad elszaladni, inkább ki kell fejezni: meg akarok veled küzdeni – de szeretetből, nem erőszakosan!

Miért rossz a konfliktus kerülése?

Talán sokan nem is vagyunk ezzel tisztában, de a konfliktusok kerülése szintén destruktív kommunikációs forma. Oka a fájdalom kerülése, a gyávaság, a kényelem, a megoldási készség hiánya. Fő veszélye, hogy a felgyülemlő sérelmek végül robbannak, s a megoldatlan konfliktusok csöndben kilúgozzák a kapcsolatot. Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy minden apró-cseprő ügyből kerekasztalbeszélgetést kell csinálni!

Hogyan lehet tehát jól dönteni? A legfontosabb, hogy mérlegeljük: vajon pár nap múlva is el tudom majd engedni az adott problémát? El kell oszlatni azt a hamis szeretetfogalmat, hogy a szeretet csöndben van, nem vitázik – figyelmeztet a morálteológus, hozzátéve, hogy az igazi szeretetnek két oldala van – egy férfias és egy nőies. Előbbi tevékeny, vitázik, ezzel húz előre, utóbbi elfogad úgy ahogy vagyok, anélkül hogy tennék érte. Krisztus sem menekült, felvállalta a vitát, de ő jól tudta, kivel hogyan kell vitázni. Nem az a Krisztus-követő, aki sehogy sem vitázik!

Sok pár azért kerül a lejtőre, mert már az elején nem tett szóvá dolgokat, s ezek később nagy hazugsággá válhatnak. Ezért igenis bele kell menni a rövid, öt perces kényelmetlenségekbe!

De hogyan is kell jól vitázni?

Alapelv, hogy ne akarjuk elgyőzni a másikat, hanem haladni akarjunk vele. „A cél, hogy holnap is a házastársam legyél”. Az is fontos, hogy pillanatnyi hangulatunkat, indulatunkat el tudjuk különíteni a tartós kötődéstől. Ezért lehet hasznos például, ha fogjuk egymás kezét kiabálás közben, ha egyszerre csak egy témáról vitatkozunk, és az sem árt, ha mindig kimondjuk a vágyainkat, hiszen a másik nem gondolatolvasó.

Nagyon fontos a jó időzítés is, ezekre nézzünk most néhány példát:

– A testi alkalmasság elengedhetetlen. Akadály lehet a jó vitában éhség, fáradtság, gyász, egy fontos munka, de még a természetes fizikai állapot is (menstruáció előtti feszült időszak). Ha a párom éhes, kialvatlan, küzd a halállal, nem biztos, hogy hibás a rossz válaszokért.

– Fontos a megfelelő szóválasztás is. Ha tudom, mire ugrik a másik, odafigyelek, hogyan fogalmazok, esélyt adva ezzel arra, hogy a párom jól reagáljon.

– Két kulcsszó: előkészülni és előkészülni hagyni! Nem szabad egy fontos témát kiszolgáltatni buta, ideges rögtönzésnek. Hiszen néha vita után jöhet fel bennünk a legjobb érv! Az sem korrekt, ha én készülök rá (magamban élezem a kiskéseket) és hirtelen rázúdítom a másikra, akit teljesen váratlanul ér a dolog.

– Alázattal vitázni, azaz kérdezve felvetni a javaslatainkat szintén nagyon hasznos lehet.

Mi a teendő konfliktus esetén?

Kommunikáljunk! A dolgokat ki kell mondani – állítják a pszichológusok, s felhívják rá a figyelmet, mit érdemes ehhez letisztázni magunkban: melyik szituáció bánt engem? mit érzek ezzel kapcsolatban? miért bánt a dolog? mit szeretnék? Ha ezeket megtesszük, a kellemetlen érzések jobban el tudnak párologni, a párunk információt kap rólunk, hogy a későbbiekben miben kell másként viselkednie velünk, és az sem árt, ha ezt mi is szóban kifejezzük (kérjük!) tőle. Ha tudom magamról, hogy otthonról hozott tüskék nagy indulatokat váltanak ki belőlem, megtaníthatom a másikat, hogyan védje magát ellenem, és akkor a reakcióim sem fogják halálra rémiszteni.

Ami elengedhetetlen, figyelmesen hallgatni a párunkat, hogy vissza tudjuk mondani a hallottakat (ez egyúttal hasznos lehet lemérni, jól értettünk-e mindent). Tanuljunk meg jól, közbeszólás nélkül hallgatni, anélkül, hogy közben azon gondolkodnánk, hogyan fogunk visszalőni! Később cserélhetünk szerepet: én is elmondom, ami bánt, és akkor nekem is nagyon jól fog esni a másik türelme. Van még? Mondjad! – ez a reakció a legritkább, pedig sokan arra panaszkodnak, hogy a másik öt éve ugyanazt mondja. Miért lehet ez? Mert már öt éve nem hallgatják meg igazán!

Ha csak én győzök, azzal veszít a kapcsolat!

Mint már elhangzott, a vita célja, hogy még holnap is a házastársad legyek, hogy mindenki elégedetten lépjen ki a konfliktusból. Ehhez elengedhetetlen a kompromisszum: lehet, hogy mindketten engedtünk, de győzött a kapcsolatunk! Mert itt vagy együtt nyerünk, vagy együtt veszítünk! Ha csak én győzök, azzal veszít a kapcsolat!

Az utolsó, kihagyhatatlan lépés a kiengesztelődés. Hogy a konfliktus végén jelét adjuk, béke van. Ez azért is fontos, mert lehet, hogy míg az egyik fél rég elfelejtette a dolgot, a másik még midig rágódik rajta, azt hiszi, továbbra is baj van. A megbocsátásra elengedhetetlen szükség van, de ez egy hosszú folyamat, hiszen az okozott fájdalom gyógyulásához is idő kell. Ezért a megbocsátás elsősorban döntés, és a sérülések behegedése akkor kezdődik el, amikor kimondom, hogy meg akarok bocsátani.

Végezetül, de nem utolsó sorban ne feledjük, hogy a humor isteni dolog! A humor feszültséget old, gyógyít, és ez nem alkat, hanem empátia kérdése! Ahol van nevetés, onnan az ördög menekül – figyelmeztet Papp Miklós.

Házi feladat: Gondoljuk végig, hogyan kezeljük mi magunk a konfliktusokat? Legyünk szigorúak magunkkal! Nem lehetséges-e, hogy puszta jószándékból valamelyik destruktív konfliktuskezelési módszert is alkalmazzuk?