Indítsd lazán oviba a gyereked!

Minden szülő nehéz szívvel engedi el kisgyermekét óvodába. Főleg az első őszi nap borús, amikor a kicsi úgy megy kortársak közé, hogy egyetlen megszokott ember sincs a közelében. „Hugi” kisfia három évesen kerül szeptembertől egy fővároshoz közeli oviba. Marci nem túl zaklatott, de ami talán még fontosabb, édesanyja sem.

„Több hullámban támadtunk, mert ismerősöktől azt hallottuk, hiába helyi lakos valaki és tősgyökeres, még úgy sem került be automatikusan a gyereke” – mondja kérdésünkre a 27 éves Erzsók. Marci édesanyja ráadásul csak betelepült, így abban bízhatott, hogy férje és annak családja elmúlt 30 éves itteni pályafutása elég lesz a sikerhez.

„Úgyhogy – folytatja – egy “véletlen” látogatást tettem a gyerekkel még jóval beiratkozás előtt, és kérdezgettem a felvételről, puhatolóztam. Aztán anyósom is fent járt, ugyancsak puhatolózott. Mondhatni a nyakukra jártunk, de végül minden gond nélkül bekerült ötvenharmad magával. Negyvenhárom gyereket mondjuk nem vettek fel.”

A sikeres felvétel után persze talán a legfontosabb kérdés a gyerek beilleszkedése, mellyel kapcsolatban a szülők többsége hajlamos a hisztire. Erzsókék nem majréznak: Félelem nélkül indulunk, meggyőződésem, hogy úgy fog rajta is átmenni az ovi, mint rajtunk: lesznek nehéz napok biztosan, és mindenki riogat az örökös betegeskedéssel, de nem érdekel, mi is túléltük – mondja.

Vannak vajon elvárásai egy mai fiatal szülőnek a választott vagy adott intézménnyel kapcsolatban? Erzsók abban hisz, nem kell, hogy legyenek. Nem várhatom el senkitől – hangsúlyozza -, hogy úgy nevelje a gyerekem ahogyan én, vagy ahogy a család többi tagja. „Nem hat meg, ha édességgel tömik, és az sem, ha nem engednek meg neki dolgokat, mert bízom a fiamban annyira, hogy tudom, meg tudja különböztetni a hely(zet)eket egymástól, ahogy teszi ezt minden nap. Remélem, jó sok féle gyerekkel találkozik majd. Én komolyan hiszek az ovi társadalom-reprezentáló erejében”.

Ha nem lenne ovi, sem Erzsók, sem a férje nem tudna dolgozni. A munka ugyanakkor egyiküknek sem csupán a szükséges megélhetést jelenti, hiszen aktívak, szeretnek tenni valamit: „amikor elterveztem az életemet Marci 3 éves korától fogva, úgy számoltam, lesz ovi és kész. A munka is így vevődött fel a napirendre, még ha néha később is érek be vagy korábban is kell eljönnöm. Szerencsére a főnököm toleráns ebből a szempontból.”

Marcit az apja fogja reggelente oviba hordani, haza pedig a nagyszülők hozzák majd. Ha bármi közbejön, az sem gond – vallja -, hiszen mindent meg lehet oldani. Szerencse persze, hogy a nagyszülők helyben vannak, terhelhetők, az édesapa beosztása is elég rugalmas. Ha mindez nem lenne ennyire ideális, Erzsók szerint biztosan nehézséget jelentene, de nem megoldhatatlant.