Írjunk babanaplót!

Kislánykoromban a kedvenc olvasmányom az édesanyám által rólam írt babanapló volt. Nem tudom, miért tetszett ez annyira, hiszen jobbára azt jegyezte fel, hogy hány gramm tejet, hány gramm almát ettem. Hányszor kakiltam és mikor lettem beteg. Mikor jött ki az első fogam és mikor az utolsó. Mikor lettem szobatiszta és mik voltak az első szavaim. De rólam szólt, és arról, hogy milyen fontos volt minden apróság velem kapcsolatban az édesanyámnak. Talán ez volt az oka, hogy szívesen forgattam a füzetecskét.

Miért írjunk még? Mert a szó elszáll, az írás megmarad. Amikor a csodás babácskádat fogod a kezedben, azt hiszed, sosem felejtesz el semmit, amit tett vagy mondott. De nem így van. Amikor pár év múlva megszületik a kistesó, már arra sem emlékszel, hogy kell megfogni egy újszülöttet, nemhogy mikor bújt ki az első rágófoga, vagy mi volt a kedvenc étele egy éves korában.

Kedvencem, amikor megszületett az elsőszülöttünk, a nagymama (aki rólam szorgosan vezette a füzetet), mindenre nagyon jól akart emlékezni. „Te már 2 évesen bilibe végezted a dolgodat! Már egy évesen egész hétvégéket töltöttél a nagyszüleidnél, miért nem alhat itt az unokám?” Erre kinyitottam a füzetet, és jé, kiderült, hogy 2,5 évesen éppen csak a kisdolgot végeztem bilibe és 3 éves korom előtt eszük ágában nem volt máshol altatniuk drága szüleimnek.

Milyen formában írhatjuk?

Vehetünk egy sima füzetet, mint ahogy az én anyám tette, ez ugyan kevésbé tetszetős, de a saját fantáziának jelentős teret hagy. Annyit és arról írunk benne, amiről akarunk.

Léteznek a nyomtatott, könyv formájú babanaplók rózsaszín vagy kék kötésben, ezerféle kiadásban. Ezek nagyon praktikusak, nekünk csak egy-egy szóban, vagy mondatban elegendő válaszolni a feltett kérdésekre, mégis mindenről szó van benne. Viszont talán kevésbé személyes.

Hasonlóak léteznek letölthető és nyomtatható formátumban. 

Nagy divat lett az utóbbi években a blogírás. Különböző internetes felületek nyújtanak erre ingyenes lehetőséget, keretet. Ezzel több legyet ütünk egy csapásra, mert nem csak a babánk olvashatja majd 10-20 év múlva, hanem bárki, akinek elküldjük a linket. Így nem kell harmincszor elmesélni, hogy képzeld, kibújt az első fogacska, mindenki egyszerre értesülhet róla, akinek engedélyezzük a blog olvasáság! Aki pedig fél arról, hogy mi lesz az internettel 20 év múlva, az kereshet a blog letöltésére alkalmas programot és kinyomtathatja könyv formátumban!

Bíztatok mindenkit, lásson neki még ma, sosem késő belekezdeni. Gyerekeink hálásak lesznek, és mi magunk is örülni fogunk, amikor nyugdíjas korunkban újra átélhetjük a legkedvesebb emlékeket.