Itt a karácsony, jaj a fogaknak?
Sokszor nehezen hiszik el, hogy fogorvosként is legalább akkora rajongója vagyok az édes élvezeteknek, mint más földi halandó. Persze nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogyan óvhatjuk meg fogainkat a karácsonyi édességdömping esetén. Az ünnepek közeledtével ki lenne képes megállni, hogy ne igyon meg egy pohár forraltbort, vagy ne csábuljon el egy-két finom, illatos süteménytől az adventi forgatagban? És elég valószínűtlen, hogy ilyen esetekre mindenki “esemény utáni” fogkefét és fogkrémet hordana magánál.
Sokan képzelik azt, hogy a fogak legnagyobb ellenségei az édességek. Valójában sok olyan étel van, ami egyáltalán nem tartozik az édesség kategóriába, mégis veszélyes a fogak épségére nézve.
Így működnek a fogrontó baktériumok
A szájban élő, fogszuvasodást okozó baktériumok életük során a szájüregben található monoszacharidokat felhasználva nyernek energiát. Ennek érdekében savas erjedéssel bontják a szájüregbe kerülő szénhidrátokat. Az így kialakult savas közegben a fogzománc szervetlen alkotóelemei elkezdenek kioldódni. Ezt a folyamatot nevezzük demineralizációnak. Azonban ekkor még nincs minden veszve! A savas kémhatás enyhülésével a folyamat megfordulhat, és kellő ásványi anyag jelenlétében az ionok vissza is épülhetnek a zománcba. Ezt a remineralizációs folyamatot hivatott elősegíteni például a fogmosás, esetleg cukormentes rágó rágása. Normál esetben a kioldódási és visszaépülési folyamatok egyensúlyban vannak, így a fogak nem károsodnak véglegesen. Probléma akkor keletkezik, ha a savas kémhatás állandósul, és a kioldódási folyamatok kerülnek túlsúlyba.
Sok olyan étel van, ami veszélyes a fogak épségére nézve
A legrosszabb kombináció: sav és cukor
Ahogy látjuk, a savak legalább akkora, ha nem nagyobb veszélyt jelentenek, mint a szénhidrátok. A kettő együttes és tartós előfordulása pedig egyenesen a fogzománc gyilkosa. Ezért például a szénsavas üdítőitalok nagyobb rombolást visznek véghez, mint a rendszeres csokievés. Minél magasabb savtartalmú egy gyümölcs, annál jobb környezetet teremt a fogak ásványi anyagainak kioldódásához. Ha mindez magas cukortartalommal is társul, kész az ideális környezet a szuvasodás kialakulásához. Kevesen tudják, de egyes levélzöldségek magas oxálsav tartalma is okozhat károsodást, ilyen például a spenót, sóska, rebarbara. Hasonló okból lehet problémás a borok, pezsgők magas savtartalma a bennük lévő maradékcukorral együtt. Tapasztalhatjuk, hogy ezek fogyasztása után a fogunk szinte “ragad”, ami a felgyorsult ásványianyag kioldódásnak köszönhető.
Problémásak a borok és pezsgők a magas savtartalom és a bennük lévő maradékcukor miatt
De mik azok a monoszacharidok és miért károsak?
Minél finomítottabb egy szénhidrát, annál károsabb. Minél közelebb kerül a hosszú szénhidrát lánc a rövid kettes vagy egyes (di-/mono-szacharid) formához, annál könnyebben hasznosítják a baktériumok. Ezt feldolgozással, őrléssel, főzéssel, pürésítéssel is elősegítjük, illetve a szájban bontóenzimek is segítik az utolsó kötések felbontását. Ezért érezzük egyre édesebbnek a burgonyát vagy a répát, minél közelebb kerül a nyers állapotból a püré formához.
Minél ragacsosabb egy szénhidrát, annál tovább képes a szájban maradni. Ilyenkor több idő jut a baciknak, hogy a hosszabb láncokat darabolják egyre közelebb és közelebb kerülve a hőn áhított monoszacharidokig. Hiába nem olyan édesek, de a tapadós kekszek, rágcsák, puffasztott magvak, chipszek, sőt még a banán is lehet olyan káros, mint a karácsonyi habkarika, vagy szaloncukor. Utóbbiból úgysem eszünk olyan gyakran, mint előbb említett társaikból. Télen gyakran fogyasztunk aszalt gyümölcsöket. Ezek cukortartalma ugyan nem nő az aszalás során, de ragacsosságuk és magas savtartalmuk miatt okozhatnak problémát.
Az aszalt gyümölcsök ragacsosságuk és magas savtartalmuk miatt okozhatnak problémát
Lényeg az egyensúly!
Miután kiderült, hogy gyakorlatilag semmit sem ehetünk anélkül, hogy veszélyeztetnénk a fogaink épségét, jöjjön néhány jó hír. Vannak a fogak számára kifejezetten hasznos ételeink. Ilyen például a sajt vagy az olajos magvak, és általában véve a lúgos kémhatású, magas zsírtartalmú ételek. Ezek fogyasztása az étkezés végén nagyban elősegíti a savas kémhatás csökkenését, dörzshatásukkal pedig eltávolítják a megtapad szénhidrátok egy részét.
Még több hasznos információ ezen a linken.
