Jó szülő vagy, vagy csak annak látszol?
Ki ne látott volna már boltban, utcán, cukrászdában eleinte visszafojtott feszültséggel, majd egyre nyilvánvalóbb ingerültséggel gyermekét regulázni próbáló nőt vagy férfit! Amikor a kicsi otthon rosszalkodik (bármit is jelentsen a szülő számára ez a szó), akkor is el tud szakadni a cérna, de a legtöbb anya és apa számára a nyilvános helyzet plusz feszültséget okoz. Úgy érzik, ez egy megmérettetés: vizsgáznak a közönség előtt, hogy elég jó, kompetens szülők-e.
Ki ne látott volna már boltban, utcán, cukrászdában eleinte visszafojtott feszültséggel, majd egyre nyilvánvalóbb ingerültséggel gyermekét regulázni próbáló nőt vagy férfit! Amikor a kicsi otthon rosszalkodik (bármit is jelentsen a szülő számára ez a szó), akkor is el tud szakadni a cérna, de a legtöbb anya és apa számára a nyilvános helyzet plusz feszültséget okoz. Úgy érzik, ez egy megmérettetés: vizsgáznak a közönség előtt, hogy elég jó, kompetens szülők-e.
Persze, senki nem tudhatja, mások hogy értékelik őt, egyáltalán rá figyelnek-e. De a közönség jelenléte és az apró visszajelzések a többségre úgy hatnak, hogy magunknak is felteszik a kérdést: elég jó, elég ügyes szülő vagyok-e ebben a helyzetben.
Hogy jó szülő-e az ember
Húsbavágó a kérdés, hiszen az anyaság, apaság ki-ki életében az egyik legfontosabb szerep. Azonban nincsen olyan objektív mérce, ami ezt megmutatná. Annál fontosabbá válik a környezet véleménye. Sokan mondják, hogy mivel a gyereknevelés nem tartozik másra, mint a legszűkebb családra, nem érdeklik a visszajelzések. Ám ez a kijelentés a legtöbb esetben inkább vágyat, mint valóságot fogalmaz meg. Ezt bizonyítja, hogy a családban az eggyel idősebb generációval gyakran támadnak feszültségek a vélt vagy valós kritikusságuk miatt. Noha az indulatok látszólag elvek ütközése körül bontakoznak ki, a mélyén a szülői kompetenciaérzés féltése áll mindkét oldalról.