Karácsonyi hangolódás – önismereti út az ünnep
Rajtunk múlik, hogy a ránk zúduló információk közül mi az, aminek teret engedünk az életünkben, így van ez azokkal a hatásokkal is, amelyek az adventi időszakban érnek minket – véli Serényi János tanácsadó szakpszichológus, akivel az ünnepek előtti stresszről, hagyományokról és az ajándékozás mikéntjéről beszélgettünk.
– Felgyorsult világunkban egyre hamarabb kerül ki a karácsonyi dekoráció az üzletekbe. Nem rontja el ez az adventi készülődést?
– Hiszek abban, hogy valamennyi bennünket érő információ, impulzus jelentőséggel bír az életünkben. Ám rajtunk múlik, hogy ezeket miként hasznosítjuk úgy, hogy a lelkünket és a körülöttünk élőket építse. Jelen esetben az az információ is lehet pozitív, hogy hamarabb kikerül a karácsonyi dekoráció, ha ezt én arra való jelzésként dekódolom, hogy a figyelmemet minél hamarabb és minél intenzívebben a decemberi ünnepek lelkiségére fordítsam.
– A fogyasztói társadalom polgáraiként azzal szembesülünk, hogy a vásárlás ünnepek előtt szinte kötelező… lehet belső nyugalmunkat és az ünnep lényegét megragadva készülni a karácsonyra?
– Nézhetjük úgy is, hogy az üzletben már novemberben felállított karácsonyfa az ünnepnapok közeledtére hívja fel a figyelmünket, s rajtunk múlik, mit kezdünk ezzel az információval. Ami első pillanatra vásárlásra csábításnak látszik, részévé válhat valami egészen másnak a saját értelmezésünk tükrében. Rajtunk múlik, hogy a bennünket érő impulzusok hatására esetleg idegeskedni kezdünk, ajándékozási lázba kerülünk, vagy hazatérve meghallgatunk egy karácsonyi éneket, vagy megnézünk egy youtube videót arról, miként készítik fel az emberek a saját lelküket karácsonyra a világ más részein.
– Ezek szerint a karácsonyi készülődés önismereti út is?
– Igen, valóban beszélhetünk egy ilyen aspektusàról. Az ünnepnapok, a kapcsolódó rituálék lehetőséget teremtenek a befelé figyelésre, az önmagunkba fordulásra. Azzal együtt, hogy az ünnepnapok stresszforrásként jelenhetnek meg sokunk életében. Holmes és Rahe az életesemények stresszhatásait kutatva létrehozott egy ún. életesemény skálát, amelyben a karácsony 12-es értékkel szerepel egy 1-100-ig számozott skálán (válás: 73-as, míg az apróbb szabálysértések 11-es súllyal szerepelnek).
Szokások, teendők , menetrendek, munkahelyi elfoglaltságok, szabadságok, ajándékozások, utazások stb. összehangolását igényli az ünnepekre való felkészülés, ezért ilyenkor várható a családi konfliktusok megjelenése is. Ha ugyanis valakivel egész évben nehéz volt egyeztetni, mi legyen a vasárnapi ebéd, azzal a családtaggal karácsonykor is ez lesz a helyzet. Ha nem kiegyensúlyozott, tehát konfliktusos valakivel a viszonyunk, akkor az ünnepek alatt is veszekedés várható.
– A vendégvárás a karácsonyi tradíció része. Létezik egy tendencia, amely azt hangsúlyozza, hogy ne az asztalra kerülő ételek, rokonok fogadása legyen a középpontban karácsonykor, hanem a szűk család igényei. Mi történik velünk, ha ezeket a tradíciókat háttérbe szorítjuk, és például elszökünk külföldre karácsonyozni?
– Azt, hogy mi a helyes, nekünk magunknak kell eldöntenünk. A tradíciók nem véletlenül alakultak ki az évszázadok során, olyanok ezek, mint a mesék. Sok generáció egymásra épülő tudása és tapasztalata fedezhető fel a mélyükön. Ha a döntésem nyomán őszintén jól érzem magam, akkor megnyugodhatok a döntésem helyességét illetően. Azért fontos az őszinteség is, mert hiába éreztem jól magam karácsonykor a barátaim társaságában, ha karácsonyi ünnepnapokon méltatlanul mellőzött, 300 kilométerre élő nagymamámra gondolva lelkiismeretfurdalás fog el, akkor feltehetően nem gondoltam végig előzetesen, milyen formában érezném magam őszintén jól a decemberi ünnepnapokban.
– Említette és valóban gyakran szokás mostanában karácsonyi stresszről beszélni. Mi jut el ebből a gyermekeinkhez?
– A gyerekek karácsony-élménye, ünnepekre hangolódása nagyban függ attól, hogy a gyerek családja miként éli meg az ünnepeket. Ha a szülők például tudják magukról, hogy stresszt jelent számukra a karácsonyi vacsora előkészítése, és ezért a gyerekeket néhány órára a nagyszülőkre bízzák, akik a készülődés nyugodt légkörét tudják biztosítani , akkor számukra ez a felkészülési légkör lesz meghatározó. Egy kis családi összefogással lehet jótékonykodni, saját játékokból szelektálni, plusz ételt készíteni a rászorulók számára és közösen átadni a megfelelő helyeken. Mindez fontos és szép élményt jelent szülőnek, gyereknek egyaránt. A gyerekek rendkívül fogékonyak szüleik rezdüléseire az ünnepnapokon is. Mindazonáltal a karácsony is tulajdonképpen az egész év hozadéka. Ha tőlünk egész évben azt hallja a gyermekünk, hogy nem jó szívvel készülünk az ünnepi „felhajtásra”, akkor hiába próbálunk velük az adventi időszakban nagy erőbedobással az ünnepnapokra hangolódni.
– Tehát ha az évünk stresszes, rohanós volt, akkor a karácsonyunk is az lesz, és csak kompenzálni akarunk a minél nagyobb ajándékokkal mellőzött szeretteink felé?
– Valóban sokan az ajándékozáskor is teljesíteni akarnak: amit nem tudtak év közben megadni figyelemben, szeretetben, azt szeretnék kárpótolni ajándékértékben. De ez sem feltétlenül baj, hiszen az ajándék nagyon fontos szeretetenergia – bármilyen formában is jelenik meg. Ha úgy érezzük, van mit kompenzálnunk, akkor érdemes azt kompenzálni, amiből valóban hiány van! Ha valakivel nem töltöttünk elég időt év közben, ajándékozzuk neki az időnket például 3 napos időkupon formájában, amivel az ajándékozott szabadon rendelkezik. A felhasználás során ne lepődjünk meg azon, ha azt érezzük, az időkupont nem is mi adtuk ajándékba, hanem mi kaptuk a másiktól. Az együtt töltött idő öröme emiatt is az egyik legértékesebb ajándék.
