„Kérdezd meg anyát!”
A mondat sok családban hangzik el akár naponta többször is (a miénk sem kivétel), ami azt jelenti, hogy anya a család magja, a középpont. És ez jól van így.
A párkapcsolat az egymáshoz való viszonyról, mellé-, rosszabb esetben alárendeltségről és a szerepek felosztásáról szól – pláne abban az esetben, ha gyermekek is vannak.
Még egy abszolút mellérendelt kapcsolatban is vannak szerepek, az élet bizonyos területei, ahol valamelyik fél erősebb, mint a másik, cserébe aztán más esetekben megfordulnak az arányok.
A családot mindig a nők irányítják, akkor is, amikor a férfiak azt hiszik, hogy ők döntenek. Valahol ez természetes, hiszen ha máskor nem, a gyermek egészen pici korában az anya van vele otthon, ő szabja meg a mindennapok ritmusát, az ebéd utáni alvás technikáját, ő dönt arról, mit tehet a gyermek és mit nem.
Természetesen egy jó kapcsolatban a szülők megbeszélik a gyermeknevelés nagy kérdéseit, ám ezek végül mégis a mindennapok apró döntéseiben válnak valósággá, azokat pedig a fent említett okok miatt az anya hozza meg.
Noha a népi bölcsességek sokszor elcsépeltek, azért mégis van bennük némi igazság. Abban is, mely szerint nem fér meg két dudás egy csárdában. Olyan nincs, hogy két felnőtt mindenben egyetértsen a gyermeknevelés terén, így az egyiknek hátrébb kell lépnie, ami nem feltétlenül jelent megalkuvást, sem az elvek feladását, csak értelmes kompromisszumot.
Mindenkinek, magának a családnak is az a legjobb, ha ezt a helyzetet mindenki elfogadja. Ez először nem megy könnyen, komoly belső harcokat kell megvívni hozzá, mert az ember fél, hogy a gyermekei nem tisztelik majd.
De nem így lesz. Sőt, a gyermekeknek is kell egy vonal, egy felállás, amihez igazodni lehet, és ha úgy van kódolva, hogy apa a munkahelyén dolgozik sokat a családért, anya pedig otthon, akkor ez rendben van.
A cikket ide kattintva tudod továbbolvasni.
