Kés, villa, olló… Mikortól adjunk evőeszközt a kezébe?

Nagyon eltérő a gyermekek finommotoros képességeinek a fejlődése, azonban legkésőbb az óvodakezdéskor már megkövetelik tőlük, hogy legalább kanállal-villával elnavigáljanak a tányéron. Sok szülő aggódik, hogy a gyereke le van maradva, mások kétévesen zsonglőrködnek a svájci bicskával. Mégis, mi számít normálisnak?

A gyerekek egyéni fejlődése valóban nagyon eltérő, olyannyira, hogy a különféle alapvető készségek csak iskolás korban vethetőek érdemben össze egymással. Ennek megfelelően nem kell aggódni, ha a gyermek háromévesen még nem profi.

Fontos a szabályok ismerete
A szülő feladata, hogy jó példával járjon a gyerek előtt, így nem árt magunkat is rendes evőeszközhasználatra ösztönözni a „tévé előtt kanállal befalom”-elv helyett. A gyereknek így belső megfelelési igénye lesz arra, hogy ő is megtanulja, amit a nagyok.

Játszani azért szabad
Gyerekkorban nemcsak szabad, kifejezetten fontos játszani az étellel! Már a hozzátáplálás elejétől hagyjuk, hogy a szájába vehető ételeket a kezével (is) vegye magához, mert ezzel rengeteget tanul az étel állagáról, kezelhetőségéről, amely információk nagy segítséget nyújtanak majd neki az evőeszközök használatában.

Fokozatosság
A kanál már fogatlan, pépevő korukban a kezükbe adható a lurkóknak, még jó is, ha hideget szopogatnak a fogzástól megduzzadt ínyükkel. Azonban kb. egyéves korig ne várjunk tudatos sikereket, és addig nagyon ne is kapacitáljuk őket a „tökéletes” evésre. Egyéves kor után aztán, amikor már stabilan ül, és oda tud figyelni az evésre, a kedvenc ételeinél már adhatunk neki kanalat, hogy egyedül próbálkozzon. Jó kezdő étel ehhez a tejbegríz, mely a bizonytalanul lejtő kanálból sem folyik ki.

Trükkök, tippek
A villa és kés már nehezebb pálya. Villával azt a gyereket kínáljuk meg, aki már biztosan tudja, hogy az veszélyes. Erre csak akkor jön rá, ha hagyjuk, hogy kipróbálja – értelemszerűen felügyeljük az ilyen akciókat. Aztán következhetnek a leckék: először vágjuk mi fel az ételt, és hagyjuk, hogy ő villázza a szájába. Ne fukarkodjunk a dícsérettel! Következő fázisban vetessük át a másik kezébe, hogy úgy is tudja-e. Ezután jöhet a kés (kb. két és fél éves kortól bánnak vele elfogadhatóan). Életlen vajazókést használjunk, és olyan ételeket, amiket ezzel is ketté lehet „hasítani”. Favorizáljuk az egyszerűbb alakzatú ételeket, mint a nudli, gombóc, tészta, rántotta: ezek állaga és formája egyaránt alkalmas arra, hogy még egy kisgyerek is sikerrel gyakorlatozzon rajtuk.

Alapszabály az evőeszközre szoktatásnál, hogy nem szabad türelmetlenkedni, és mindig készüljünk fel arra, hogy teljes ruházatot kell váltanunk, így nem érhet meglepetés. Nyáron nyugodtan ehet pucéran is a gyerek, akkor csak le kell tusolni a végén.